33.fejezet

                                                                  Niall

Kristin,nagyon jó fej. Már tudom kitől örökölte Nati a bolondosságát. Nagyjából egy órát töltöttem David-el és vele,azután kettesben hagytam őket,amíg a lányok nem jeleztek vissza,hogy mikor indulnak. Izgatottan kopogtam David ajtaján,hogy szóljak ideje lemenni a hotel elé. Mikor megláttam a kocsit,önkéntelenül is elmosolyodtam. Tudom,hogy teljesen le fog döbbenni. Épp a tömegen próbáltak átjutni a testőrök segítségével,amikor meglátott minket. Hiába lökdösték minden oldalról,teljesen ledermedt. Láttam a testőröket,hogy próbálják előrébb juttatni de meg sem mozdult. Az aggodalom éppen kezdett úrrá lenni rajtam,amikor roham tempóban megindult felénk,majd mikor elérte az anyukáját a nyakába borult. A tömeg hatalmas sikoltozásba kezdett,mi pedig David-el mosolyogva léptünk hátrább. Pont ezt szerettem volna elérni. Hogy ilyen boldog legyen Nati,mert nekem ez mindennél fontosabb. Ahogy lassan elengedték egymást,felém és az apja felé fordult,gonosz de boldog mosollyal az arcán.

-Melyikőtök intézte ezt el?-kérdezte,ránk mutatva.

David csak mosolyogva feltette mind két kezét,és fejével jelezte,hogy nem ő volt.

-Hát...Talán én voltam-vakartam a tarkómat,zavaromban.

-Talán?-indult meg felém.

-Tudod,sosem tudom mit kell mondani-nevettem el magam.

-Ó...Tudom,hogy ez nem igaz-karolta át a nyakamat nevetve,majd letámadta az ajkaimat.

Váratlanul ért,de átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz,közben viszonoztam a csókot. Teljesen megfeledkeztünk arról,hogy több százan vannak körülöttünk. Arra figyeltem fel,hogy valaki megköszörüli a torkát és finoman megpaskolja a hátam,mire kicsit elhúzódtunk egymástól mosolyogva.

-Szerintem ezt nem itt kéne fiatalok-mondta,David és elindult Kristin-nel a Hotelbe.

-Bocsi-nézett rám,aranyos szemeivel,barátnőm.

-Ugyan-legyintettem-Én élveztem-súgtam a fülébe,miközben követtük a szülei példáját.

-Semmi kétségem ezzel kapcsolatban-nevetett.

Bent egyből elfoglaltak egy kanapét az anyukájával,míg mi elmentünk meginni egy sört David-el,hogy ne zavarjuk őket.

-Én megértem,hogy szerelmesek vagytok-fordult felém amikor megkaptuk az italainkat-Csak azért ennyire nem kéne nyilvánosan csinálni a dolgokat.

-Tudom. Sajnálom,de egy pillanatra teljesen elfelejtettem,hogy hol vagyunk.

-Semmi baj-mosolyodott el-Tudom én milyen fiatalnak és szerelmesnek lenni-veregette meg a vállam-Viszont,még mindig szoknom kell ezt az egészet,hiszen a kislányomról van szó.

-Érthető. Nagyon szeretem a lányodat,mindentől szeretném megóvni őt.

-Pont ahogy én-bólintott-Sok fiatal,vele egykorúval dolgoztam együtt,és mindig attól féltem,hogy az egyikük majd elveszi az eszét. Most ez valamilyen szinten valóra vált,ezért is féltem annyira.

-Értem,de én nem olyan vagyok mint ők lettek volna. Régóta ismerem,hiszen mielőtt híres lettem már ismertem. Sőt szerelmes voltam belé. Csak akkoriban elkövettem életem talán egyik legnagyobb hibáját azzal,hogy elengedtem. Ez még egyszer nem fordulhat elő-nyíltam meg neki.

-Nagyon remélem,fiam. Mert bírlak és nem szívesen vernélek meg-nevetett fel.

-Remélem nem is kell-nevettem vele-De ha mégis lenne rá oka akkor állok elébe mert tudom,hogy olyat tettem amit még én sem gondoltam komolyan.

-Ez az amiért annyira bírlak-mosolygott.

-Mondjuk akkor nem te lennél az egyetlen aki szétrúgná a hátsómat.

-Gondolom Liam-re gondolsz.

-Pontosan-bólintottam.

-Jó srác az biztos. Örülök,hogy ennyire közel állnak egymáshoz Natival.

-Igen,én is. Bár először mikor nem tudtam a történetüket azt hittem titokban együtt vannak-ráztam nevetve a fejemet-Annak ellenére,hogy tudtam Sophia-val van Liam.

-Honnan vettél ekkora hülyeséget?-kérdezte hitetlenül.

-Egy kicsit sikerült kiakasztanom,Natit-húztam el a számat-Elmenekült előlem,és Louis-nál találtam meg Liam karjaiban. Nekem pedig a fejem egyből kombinálni kezdett.

-Elég félreérthető lehetett a helyzet. Természetes,hogy ilyenkor az ember a legalapvetőbb opcióra gondol.

-Igen,de szerencsére mindent elmagyaráztak. Bár fájt,hogy Liam mindennel tisztában volt végig a hátam mögött,és akkor sem mondott semmit amikor régen Nati miatt voltam magam alatt és neki beszéltem róla.

-Jogos,hogy ez miatt azért ki akadtál,de érthető miért nem mondott neked semmit.

-Persze,megértem csak rosszul esett-rántottam meg a vállam.

-Ilyen az élet Niall-mondta,biztatás képen.

-Köszi-nevettem fel.

-Igazán nincs mit.

Ezután úgy döntöttük megnézzük Kristint és Natit,de ahogy a hallba értünk nem láttuk őket sehol. David elment elintézni valami munka ügyet,én pedig gondoltam megnézem a fiúkat. Elsőnek Louis szobájához mentem. Furcsa mód a szoba ajtaja nyitva volt,hallottam,hogy valakivel beszél ezért úgy döntöttem inkább nem zavarom. Már majdnem elhaladtam az ajtó mellett,amikor kihallottam a beszédéből Nati nevét és muszáj volt megtudnom miről van szó. Bunkóság hallgatózni,de a barátnőmről van szó,Lou meg mostanában rettentően furcsán viselkedik.

-Anyu,nem érted. Nem lehetek szerelmes belé. Ő a legjobb barátom,sőt a testvérem barátnője-magyarázta hevesen.

-De kicsim,az sem megoldás,hogy mindent magadban tartasz. Egy idő után ez tönkre fog tenni. Már el is kezdődött. Mindenki aggódik miattad.

-Tudom. Viszont fogalmam sincs mi lenne a helyes.

-Majd kitalálunk valamit kisfiam.

Eddig bírtam,és inkább sietve elmentem a szobám felé,ahova szinte berontottam. Szerencsére Nati nem volt bent. Levágódtam az ágyra és a fejemet fogva emésztettem a hallottakat. A legjobb barátom azért viselkedik furcsán mindenkivel kivéve az ÉN barátnőmmel,mert szerelmes belé. Az ÉN csajomba szerelmes,ezt nem hiszem el. Ki kell találnom valamit mert ez így nagyon nem lesz jó.