Féltem kettesben maradni Niall-el.Annyira jó volt ez a nap Liam-el.Ha most itt maradok,akkor biztos veszekedés lesz vagy túl hamar megbocsátok neki.Amit nem akarok,mert eléggé rosszul esett ez a szituáció,és jelenleg én sem tudom mit akarok.Hinni akarom,hogy a fiúk rosszul tudják és csak barátok azzal a lánnyal.Ugyanakkor Niall rengeteget változott,és már nem ismerem annyira mint régen.Mondjuk én is sokat változtam de leginkább csak külsőre.Ő még mindig az ágyamon ül és néz rám szomorúan,míg én megmozdulni sem merek,mert akkor csak menekülnék ebből a szobából.Nem bírom ki,minél előbb essünk túl ezen.
-Miről akarsz beszélni?-néztem rá kérdőn,mintha nem tudnám mit is akar.
-Tudod nagyon jól-szólalt meg,és felállt az ágyról-Arról,hogy amit hiszel,az igencsak téves.Amit hallottál abból csak annyi igaz,hogy van egy lány barátom itt és ennyi-indult meg felém-Nincs barátnőm!Ha pedig valaha is lesz,azt szeretném,hogy te legyél az!Csak te,és senki más-fejezte be,és már előttem állt,lenézve rám.
Én nem mertem,felnézni rá,mert tudtam,hogy akkor teljesen elgyengülök.Azt szeretném,hogy harcoljon értem,ha már a múltban nem tette,és csak úgy elengedett.
-Mindegy,hogy én mit hiszek,hiszen végülis semmi közöm a magánéletedhez-mondtam halkan,és közben a padlót tanulmányoztam.
Neki ez valószínűleg nem tetszett,mert az állam alá nyúlt és két ujjával felemelte a fejemet,hogy a szemébe nézzek.Na itt van az a pont,amikor már nem tudom irányítani a saját érzéseimet.
-Neked van a legtöbb közöd az én életemhez-suttogta szinte már a számon éreztem a leheletét,de folyamatosan a szemembe nézett-Te vagy a legfontosabb.Nem akarlak elveszíteni,egy olyan miatt aminek semmi valósága alapja nincs,és soha nem is volt.
Annyira látszik rajta,hogy minden szavát komolyan gondolja,így hittem neki.Hiszek abban,hogy talán működhet ez az egész kettőnk között.
-Nem fogsz elveszíteni.Csak ígérd meg,hogy nem bántasz meg úgy ahogy a múltban tetted.
-Esküszöm neked!Soha többet nem teszek semmi olyat ami bánthatna téged.Adj nekünk egy esélyt arra,hogy bizonyítsak-kérte tőlem.
-Rendben.Adok neked egy esélyt,de ha elszúrod,ne akard tudni mit teszek veled-mosolyodtam el,és kicsit megütöttem a mellkasát.
-Remélem,soha nem is kell megtudnom-mondta nevetve,és a homlokát az enyémnek döntötte,miközben derekamat átkarolva szorosan tartott közel magához.
Egy ideig csak néztünk egymás szemébe mosolyogva,és mintha a világ teljesen megszűnt volna.Csak mi léteztünk.Aztán szépen lassan az ajkai megérintették az enyémet.Először csak egy kis csókot adott,hogy megbizonyosodjon róla,én is ugyan úgy akarom-e.Amikor érezte,ahogy megremegek,és egyáltalán nem ellenkezek,újra megcsókolt de már sokkal bátrabban.Azonnal reagáltam és visszacsókoltam,közben a karjaimat nyaka köré helyzetem és beletúrtam a hajába.Végignyalt az ajkaimon,ezzel engedélyt kérve a csókunk elmélyítésére.Az ajkaim elnyíltak és így csókolóztunk tovább.Annyira hihetetlen,hogy itt állunk,oly sok év után és végre megtettük amire már annyit vártunk.Percekig csak csókoltuk egymást,mire levegőhiány miatt el kellett válnunk.Niall felemelt és nevetve megpördült velem,és miután letett,átkarolt,arcát pedig a hajamba temette.
-Ugye most már,végre az enyém vagy?-lehelte a nyakamba-Egy pár vagyunk?Megpróbáljuk?-húzódott el,hogy a szemembe nézhessen.
-Igen,megpróbálhatjuk-mosolyodtam el-De figyelmeztetlek,sokszor elég kiborító tudok lenni-nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Akkor nekem is szólnom kéne,hogy én pedig elég féltékeny típus szoktam lenni-utánzott le engem.
-Azt hiszem,majd megoldjuk valahogy-nevettem fel.
-Bizony-mondta,közben pedig leültünk az ágyra,egymás kezét fogva-Mesélj!Milyen volt a kirándulás.
-Tényleg érdekel?
-Hát persze.Láttam twitteren képeket.Biztos vannak vicces sztorik-villantotta meg féloldalas mosolyát.
-Na az van-nevettem-Főleg mikor Liam-et felrángattam a híd tetejére.Ugye oda fel lehet menni biztonsági felszereléssel-mondtam,mire bólintott-Tehát,mivel én elég őrült tudok lenni,ezért fel akartam menni.Liam ennek nagyon nem örült.Mikor már felfele tartottunk,megállás nélkül azt hajtogatta,ha innen lejutunk,fussak mert kicsinál-röhögtem fel,persze Niall is így tett-Nem győztem mondani neki,hogy ne legyen már nyuszi.Amire mindig csak annyi volt a válasza,hogy ha túléljük,nagy bajban leszek.De mire leértünk szerencsére megbocsátott,így megúsztam-fejeztem be a történetet.
-Megnéztem volna Liam arcát amikor már felfele mentetek-röhögött fel-Még fizettem is volna érte-dőlt el az ágyon annyira nevetett.
-Elég vicces volt,de azért kicsit sajnáltam.
-Bírja ő az ilyen helyzeteket,csak miattad drámázta túl szerintem.
-Lehet.
-Szóóóval...visszajössz a szobába?-váltott témát Niall,és felült.
-Nem tudom.Ma még szeretnék itt maradni Liam-el.Holnap talán vissza megyek-kuncogtam fel.
-Oké.Ahogy szeretnéd-húzott magához-De,szerintem át kéne menni a fiúkhoz,és elmondani neki mi a helyzet.Lou nehogy nagyon kényelembe helyezze magát,hiszen holnap költözik vissza ide.
-Akkor essünk túl rajta-pattantam fel az ágyról,és Niall követte a mozdulatomat.
Amikor kiléptünk a szobából,összekulcsolta a kezünket.Így indultunk el.Olyan jó volt vele kézen fogva,egy párként végigsétálni a folyosón.Régen is sétáltunk így,de akkor teljesen más volt.Csak barátságból,és bolondozás céljából tettük.Most viszont remélhetőleg őszinte szerelemből.Szerencsére még megvan a kulcsom a szobához,így nem kellett kopognunk.Ami a szobában fogadott arra szerintem nem lehet felkészülni.Lou épp rávetette magát Zayn-re aki egy hangos nyögéssel elterült a földön.Liam és Harry éppen azon vitatkoztak,hogy piros vagy kék tollal írjanak.Összenéztünk Niall-el és nem bírtuk tovább.Kitört belőlünk a nevetés.A fiúk erre egyből ránk kapták a tekintetüket és végigmértek.A szemük megakadt a még mindig összekulcsolt kezeinken,és mindegyiknek egy mindent tudó mosoly terült el az arcán.Mi abbahagytuk a nevetést,és én zavaromban Niall oldalához bújtam,közben a hajammal próbáltam takarni kipirult arcomat.
-Jajj de édesek vagytok-szólalt meg először Lou,és olyan idegesítően mosolygott.
-Ööö...köszönjük.Azt hiszem-mondta Niall,és ő is zavarba jött.
-Tehát,ez azt jelenti,hogy összejöttetek?-kérdezett rá Zayn.
-Igen-vágtuk rá egyből egyszerre,amin felnevetett mindenki.
-Már a tökéletes összhang is megvan-nevetett fel Harry.
Liam egyszer csak elénk állt,és hirtelen mindkettőnket megölelt.Kicsit esetlenül de mi is visszaöleltük.Szinte úgy szorított,hogy azt hittem megfulladok.Niall oké,hogy bírja de én lány vagyok.
-Liam nem kapok levegőt-motyogtam fojtott hangon,mire egyből elengedett.
-Uhh.Bocsánat.Nem direkt volt,csak annyira örülök nektek-mosolygott ránk-De Niall!-szólt komolyan a fiúra.
-Mondjad.
-Ha meg mered bántani,kicsinállak.A testvéremnek tartalak,tudod.De őt már kb. másfél éve a kicsi húgomként szeretem,és egy fiú tesó mindig a hugicát védi-kuncogott fel.
-Megértem tesó.Sőt,ha megbántanám én kérlek meg arra,hogy rúgd szét a hátsómat-mondta és kinyújtotta a kezét,amit Liam elfogadott.
-Reméltem is haver-rázták meg egymás kezét.
Miután végeztünk a gratulációkkal,leültünk az ágyakra,és a fiúk úgy döntöttek dalokat írnak.Én csak hallgattam,hogy sima mondatokból hogyan tudnak tökéletes dalt alkotni.Hihetetlen,hogy itt ülök ezzel az öt fiúval egy szobában,akik távolról sem élnek átlagos életet,és mégis számomra átlagos öt igazán jó testvérnek számítanak.Ezek mellett pedig az egyikük,az én szőkeségem,már a barátom.Furcsa,hogy annyi év várakozás,és szomorúság után újra egymásra találtunk.Csak remélni tudom,hogy mostantól minden rendben lesz.Már csak két dologgal kell megbirkóznom.Az egyik a szüleim,vagyis inkább az apukám a másik meg a rajongók.Nem is tudom melyiktől tartok jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése