13.fejezet

                                                             

                                                                   Nathalia

Lehet,kicsit túlreagáltam ezt a Melissa ügyet,de látszott rajta,hogy nagyon nem tetszik neki a kapcsolatom Niall-el. Pedig mindenkinek jobb lenne,ha elfogadná,főleg Niall-nek,mert látszik rajta,hogy nem akarja elveszíteni ennek a lánynak a barátságát. Amíg Melissa normálisan viselkedik engem nem fog zavarni a barátságuk. Most a csajokkal,köztük vele is,a szinpad mellett állok,és nézzük a fiúk koncertjét. Annyira tehetségesek,és az egész stadiont megbolondítják,a bolondozásukkal,hangjukkal,és a számaikkal. Ahogy persze minket is. Hihetetlen,hogy itt lehetek. Sokszor észreveszem,ha Niall engem néz. Jól esik,hogy még a szinpadon is figyel rám,de azért a közönségre kéne figyelnie. Már a Kiss you megy,Niall meg Liam folyton Sophia-t és engem heccel a szinpadról. Sophia kitalálta,ha legközelebb felénk szórakoznak,induljunk meg a szinpad mögé,hátha észbe kapnak. Jó ötletnek bizonyult,mert amint felénk néztek,mi megindultunk.

-Ez bejött csajok-mondta mögülünk Paddy,aki már nevetett-Teljesen lefagytak.

-Látod?!Így kell velük bánni-mosolygott rám Sophia,és pacsira emelte a kezét. Egyből belecsaptam. Vissza álltunk az eredeti helyünkre,úgy néztük tovább a show-t. Egyszer csak Sophie a fülemhez hajolt.

-Folyton téged méreget Melissa-egyből az említettre néztem.

-Nem érdekel,amíg tartja a távolságot,tőlem és Niall-től-rántottam meg a vállam.

-Nekem valahogy nagyon nem szimpi a csaj-húzta el a száját.

-Őszintén,nekem sem. De tiszteletben kell tartanom,azt a tényt,hogy ő Niall egyik barátja.

-Én megértem,hogy ő a barátja,de mindennek van határa. Ha Liam-nek lenne,egy ilyen „barátja”-tett idéző jelet a kezével-Tuti,hogy nem nézném jó szemmel,akármennyire is tiszteletben tartom a barátságot.

-Igazad lehet-húztam el a szám.

-Mint mindig-mondta,és küldött felém egy magabiztos mosolyt.

Ezután a koncertre figyeltünk. Éppen Better than words ment. Szeretem ezt a számot,nagyon. Jó az alap zene,és a szöveg is. Amikor Niall kezdte el szólóját,mindenki eszeveszettül elkezdett sikítani. Először nem értettem,hogy ilyen hirtelen miért lett nagyobb a hangzavar,de aztán,drága barátom tett egy igen szexi mozdulatot,és egyből megértettem. Ahogy figyeltem őket,lenyűgözött,mennyire felszabadultan viselkednek a szinpadon. Olyan,mintha nem is több tízezer ember előtt lennének. Én tuti rosszul lennék,ha csak 1perce fel kéne oda mennem. Ők pedig,úgy hülyéskednek,mintha csak az utcán lennének,teljesen hétköznapi emberek. Anyunál sem értettem soha,hogyan bírja ki. Amikor megkérdeztem,az volt a válasza,hogy úgy csinál,mintha egy buliban lenne,és mindenki a barátja. Nem kell félnie,hogyha elront valamit,mert akkor is mellette állnak és támogatják őt. Aki igazi rajongó,még csak ki sem neveti,kivéve ha tényleg vicces. Annyira elkalandoztam a gondolataimba,hogy már csak azt vettem észre,a fiúk elhelyezkednek a Little Things-hez. Azóta ez a legkedveltebb számom,mióta Niall a próbán végig nekem énekelt. Most is felém fordult,és sunyi mosollyal az arcán kacsintott egyet. Persze,erre rögtön éreztem,hogy elpirulok,és közelebb húzódtam Soph-hoz. A szemem sarkából,véletlenül pont láttam ahogy Melissa,vág egy fancsali vigyort,és elindul a szinpad túl oldalára,de nem érdekelt.

-Annyira imádom,ahogy Liam,ezt a számot énekli-hajolt a fülemhez,barátnőm,és közben le se vette a szemét Liam-ről.

-Én is,szeretem ezt a számot,bár én főként Niall miatt-mosolyodtam el halványan.

-Azt mindjárt gondoltam-bökött oldalba,játékosan.

Ezután a fiúkra figyeltünk,és éppen barátom része jött. Miközben énekelt,és gitározott végig rám nézett. Kíváncsi voltam a szólója végére,mert neten láttam,hogy a végét mindig a közönséggel énekelteti. Ahogy egymás szemébe néztünk már tudtam,most nem így lesz. Amint kiénekelte az I love you-t,nem bírtam tovább és kiszökött egy könnycsepp a szememből,amit gyorsan letöröltem,mert nem akartam ennyi ember előtt sírni. Láttam,hogy ő is bekönnyezett,csak neki sikerült vissza tartania. A következő számnál,már olyan volt,mintha semmi sem történt volna az előbb. Ezt a számukat még csak egyszer-kétszer hallottam,de nem rossz. Ha jól emlékszem Night changes a címe.

-Láttam ám,hogy az előző számnál,sírtál?-nyújtotta rám viccesen a nyelvét.

-Jól van na!Érzékeny tudok lenni,néha-nevettem vissza.

-Néha?-kérdezte szemrehányóan,és mosolygott.

-Igen.

-Akkor biztos,mikor együtt filmeztünk,én láttam félre,hogy elsírtad magad az „Ahol a szivárvány véget ér” című film végén. Annak még csak nem is szomorú a vége-nevetett fel.

-Jó. De annyi szenvedés után,végre egymás mellett kötnek ki. Örömömben sírtam-magyaráztam.

-Látod?Erről beszélek-mutatott rám-Mindenen sírsz -mosolygott-De ez nem baj,inkább aranyos-ölelt át, amit én viszonoztam.

A számok gyorsan pörögtek,mindegyiket imádtam. Sokszor jókat nevettünk a fiúkon. Sokat bohóckodtak,és amikor nem tudtam nevetni,akkor is sikerült. Mert amint meghallottam Niall nevetését,az engem is arra késztetett. Egyszer csak Sophie elkezdett húzni a szinpad mögé,és nem értettem miért,hiszen a fiúk még énekelnek.

-Hova viszel?-értetlenkedtem,miközben húzott maga után-Még tart a koncert.

-Igen-nézett hátra-De ez a szám után lesz egy hosszabb szünet,és gondolom le akarod rohanni Niall-t.

-Nem szokásom lerohanni az embereket-mondtam durcásan,mikor megálltunk és szemben voltunk.

-Aha. Most úgy teszek,mint aki elhiszi-kacsintott játékosan.

-Hidd is el-dobbantottam a lábammal,de az arcom mosolygott.

Az ő mosolya még szélesebb lett,mire kérdőn néztem rá. A kezével a hátam mögé mutatott,én pedig megfordultam. A fiúk jöttek le a szinpadról. Az én mosolyom is hatalmas lett,és futva indultam Niall felé. Hirtelen a nyakába ugrottam. Annyira váratlanul érte,hogy kicsit hátra tántorodott,de sikerült megtartania. A lábaimat a dereka köré fontam,aztán megcsókoltam. Teljesen elvesztettem az idő érzékemet,és elfelejtettem mennyien vannak körülöttünk. Egy picivel később,levegő hiányában elszakadtunk egymástól,ő pedig mosolyogva döntötte a homlokát az enyémnek. Még mindig a fenekemnél fogva tartott meg de egyáltalán nem zavart.

-Hát veled meg mi van,kicsim?-nevetett rám,csillogó szemekkel.

-Annyira boldog vagyok,hogy láthattalak fellépni,és nagyon büszke is vagyok rád-hadartam el mosolyogva.

-Köszönöm baby!Most sokkal jobban érzem magam a szinpadon,mint eddig bármikor,mert te is itt vagy-kezdett el hízelegni.

-Nem tudom mit akarsz ezzel elérni,de nem fog sikerülni-nyújtottam ki a nyelvem.

A hátunk mögül,torok köszörülést hallottunk. Oda kaptuk a fejünket,és megláttuk Melissa-t,amint minket néz,kevésbé barátságos tekintettel. Niall,óvatosan le eresztett a lábaimra,így már mindketten szemben álltunk vele.

-Jó a koncert Niall-mondta,teljesen közönyös hangnemben.

-Köszi. Örülök,hogy tetszik-mosolygott rá.

Ekkor egy ember elkiáltotta magát,hogy szinpadra,mire a fiúk elindultak. Még kaptam,egy futó csókot,és barátom is elindult. Soph egyből mellettem termett,így mi is elindultunk vissza a helyünkre. Melissa-ról tudomást sem véve. Tudom,nem valami kedves dolog,de hát ő sem valami kedves velem. A koncert hátralévő részét végig énekeltük a fiúkkal,és jókat nevettünk. Ez egy hihetetlen este,és csak jobb lesz,mivel Niall-el meglesz az első hivatalos randink. De előtte,elmondjuk skype-on anyunak,hogy együtt vagyunk. Remélem örülni fog neki.