18.fejezet

Sziasztok! Szeretném megköszönni a több mint 1000 oldalmegjelenítést! :) :P Nagyon köszönöm! <3 Itt is van a következő fejezet :) Remélem tetszeni fog! :) pusy <3 :)

  

                                                                    Niall

Melissa és az egyik barátnője állt az asztalunknál. Velük,vagyis pontosabban Melissa-val,nem szerettem volna jelenleg találkozni. Azóta a bizonyos koncert után,nem beszéltem vele,mert szerintem egy kissé elvetette a sulykot nálam. Tudom,hogy nehéz lett volna,nem összefutni vele,hiszen ő itt lakik,de reméltem elkerülhetem. Úgy látszik ez hiú remény marad. Fél szemmel látom Liam arcát,aki fej rázva a kávéjára koncentrál,míg én egy mosolyt erőltetek magamra és úgy köszönök a lányoknak.

-Sziasztok-próbáltam a legkedvesebb hangot megütni,kisebb sikerrel működött.

-Már meg sem ölelsz?-kérdezte Meli,egy mosollyal az arcán.

-Bocsi,de most nincs kedvem-feleltem. Lehet,hogy bunkó vagyok,de nem érdekel. Ő is az volt,és az nem érdekelne ha velem,csakhogy a barátnőmmel volt bunkó.

-Mi a baj?-csodálkozott el,és kérdezés nélkül leült az asztalunkhoz,barátnője pedig követte a példáját. Mi Liam-el,felhúzott szemöldökkel néztünk rájuk,de észre sem vették.

-Az a bajom,hogy a barátnőmet,aki hozzáteszem a mindenem,leszóltad és olyan vádakat szórtál rá ami nem igaz-mondtam nyugodtan,miközben hátradőltem a székemen,és kortyoltam egyet a kávémból.

-Ugyan már,tudod,hogy nem gondoltam komolyan-legyintett-Hiszen ismersz.

-Igen. Ismerlek! Pont ezért tudom,hogy komolyan gondoltad-néztem rá,mindent tudó tekintettel.

-Várjunk csak-szólalt meg barátom-Te-mutatott Melissa felé-Rosszat mondtál a húgomról?-nézett rá szúrós szemekkel.

Látom,hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Liam,mindig is védte azokat akiket szeret,de ha Sophia-ról vagy éppen mint kiderült Nati-ról van szó,akkor nagyon kitud akadni.

-Csak mondtam,egy két dolgot. Kérlek,ez még csak nem is rád tartozik-nézett Liam-re eléggé lenézően.

Barátomon látszik,hogy kezdi elveszíteni a türelmét,de még próbálja visszafogni magát. Jobb lenne,ha Meli észrevenné,mikor kell leállni,mert különben ebből jelenet lesz. Azt meg tudom,hogy Liam sem szeretné.

-Ó...Igen is sok közöm van hozzá! Tudod miért?-hajolt elég közel Melissa-hoz,fenyegetően-Mert ő,olyan nekem mint az édes testvérem. Senkinek,főleg neked,nem fogom hagyni,hogy olyat mondj róla,vagy esetleg bántsd,amihez neked nincs jogod-fejezte be mondanivalóját,és elégedett arckifejezéssel hátradőlt.

Összenéztünk,és én is elmosolyodtam. Tudtuk,hogy most nem csak a maga nevében beszélt,hanem az enyémben is,csak én a leggonoszabb embert sem tudnám szándékosan megbántani,vagy bármi más.

Ránéztem,az egykor számomra fontos barátomra,és az arcáról le lehetett olvasni,hogy teljesen lesokkolt. Egy ideig csak nézett maga elé,miközben barátnője a telefonját nyomkodta,és meg sem próbált a védelmére kelni. Rendes egy barátnő.

-Miért kell engem fenyegetni?-tért észhez,pár perc után.

-Liam nem fenyegetett meg-közöltem vele,teljesen nyugodt hangnemben.

-Niall-nek igaza van. A fenyegetés hidd el,hogy nem ilyen-magyarázta-Ez csak egy,egyszerű figyelmeztetés,hogy ne beszélj hülyeségeket. Főleg a húgomról ne-rántott vállat.

-Te alig ismered,és máris a „húgod”?-kérdezte gúnyosan.

-Te pedig,úgy látszik tényleg teljesen hülye vagy-szólalt meg barátom,kicsit felnevetve-Ebből látszik,úgy ítéled el Nati-t,hogy semmit nem tudsz róla. Már jó hosszú ideje ismerem,ahogy Sophia is,és olyan nekem mint a testvérem.

-Te jó ég! Mit csinál az a csaj,hogy ennyire körülrajongja mindenki?!-háborodott fel.

Itt az ideje,hogy most már közbeszóljak.

-Saját magát adja. Jószívű,kedves mindenkivel,nem kényeskedik,és még sokáig folytathatnám,de nem fogok neked magyarázkodni-fejeztem be,majd egy húzásra megittam a maradék italomat-Mehetünk?-néztem kérdőn Liam-re.

-Természetesen-állt fel az asztaltól,ahogy én is.

-Sziasztok-köszöntünk el a lányoktól,és gyalog indultunk a kocsi felé,két biztonságival mellettünk.

-Hát,öregem,ez komoly volt-veregette meg a vállam Liam,séta közben.

-Az már biztos-nevettem fel-Jól megmondtad neki.

-A családommal senki ne szórakozzon-nevetett ő is.

-Niall-hallottuk meg mögülünk a kiáltást.

-Ezt nem hiszem el-fogtam a fejem-Sosem adja fel?-tettem fel,inkább magamnak a kérdést.

Amikor beért minket,megfogta a karom,hogy forduljak felé. Mire unottan,de szembe fordultam vele.

-Mit szeretnél még?-kérdeztem tőle.

-Nem hagyhatsz csak úgy ott-jelentette ki.

-Már miért ne tehetném? Nem vagy sem a barátnőm,sem pedig a családom tagja-világosítottam fel.

-De a barátod vagyok-nézett a szemembe reménykedve.

Itt az ideje,hogy elmondjam neki a véleményem.

-Nem! Te már akkor elvesztetted ezt a státuszt,amikor a barátnőmet kritizáltad,és olyan vádakkal illetted amiknek semmi alapja nincs-feleltem,most már kissé ingerülten.

Melissa teljesen lefagyott,én pedig ezt kihasználva megfordultam,jelezve,hogy ideje tovább menni,de még utoljára visszafordultam a ledöbbent lány felé.

-Ég veled,Melissa.

Az igazat mondtam neki,amikor közöltem vele,hogy már többet nem a barátom. Egy igaz barát nem beszél így,soha semmilyen körülmények között,a barátja barátnőjéről. Főként nem,az illető szemébe nem mond ilyeneket. Lassan elértük az autót,ahol pár rajongó várt ránk. Megmondtuk a testőröknek,hogy csinálunk velük képeket,mire csak bólintottak egyet.

-Remélem Nathalia boldoggá tesz téged-mondta az egyikük mikor megöleltem.

-A lehető legboldogabbá-mosolyogtam rá az ölelés után.

Ezután Liam-től is kért egy ölelést,és hallottam ahogy megkérdezi tőle,hogy milyen a viszonya Natival.

-Ő olyan nekem mit ha a testvérem lenne-felelte.

Még pár percig velük voltunk,azután elköszöntünk tőlük,és beültünk a kocsiba. Már tíz perce autózunk,amikor Liam,aki eddig a telefonját nyomkodta,hirtelen elém tartja a telefonját,ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Ez meg mi?-kérdeztem értetlenül,rá nézve.

-Jobb ha megnézed-adta a kezembe,telefonját.

Ahogy a kezembe fogtam,láttam,hogy a twitter van megnyitva,azon belül is egy trendelés,ami a „Niall and Melissa” nevet kapta. Értetlenül kezdtem böngészni,és rengeteg képet találtam,felettük olyan felirattokkal hogy „Melissa és Niall együtt kávézgattak,Liam társaságában” vagy ami rosszabb „Niall titokban Melissa-val is találkozgat,Liam meg segít neki” . Ez egyszerűen hihetetlen. Hogy gondolhatják ezeket? Hiszen azokon a képeken,egyértelműen látszik,hogy Liam és én mennyire nem örülünk neki.

-Ezt komolyan nem hiszem el-adtam vissza neki,mérgelődve a telefont.

-Nyugi. Ezek csak pletykák. Tudod,hogy mindig ezt csinálják-próbált megnyugtatni,igen csak kevés sikerrel.

-Lehet,hogy ezek csak pletykák,de ha Nati felmegy twitter-re,ki tudja mire fog gondolni-mérgelődtem.

-Nathalia okos lány. Megtanulta már,szerintem,hogy ne higgyen ezeknek a pletykáknak. De ha mégis hülyeségre gondolna,akkor mellette van Sophie,aki le tudja olvasni az arcomról minden érzelmemet.

-Remélem igazad van,mert ha bekavart most nekünk Melissa,nem tudom mit teszek-bosszankodtam tovább.

Ezután csöndben folytattuk tovább az utat a hotel felé. Tudom,hogy Nati-nak van ebben tapasztalata,de ez mégis csak más helyzet,mint amikor a szüleiről hoznak le valamit,ami nem igaz. Hiszen,mégis csak a kapcsolatunkról van szó. Lehet én is,annak ellenére,hogy tudom,valószínűleg nem igaz,kicsit elgondolkoznék,ha ilyet látnék.

Időközben megérkeztünk a szállodához,ahol természetesen sokan összegyűltek. Mi gyorsan kiszálltunk a kocsiból,és testőrök kíséretében be siettünk az épületbe,bár az ajtóból még integettünk nekik,mire még hangosabban sikítottak. Amint beléptünk,megláttam Paddy-t a recepciónál és egyből oda mentem hozzá,Liam pedig a liftek felé indult.

-Hello-köszöntem neki,mire egyből rám figyelt.

-Szevasz. Meg is jöttetek?-kérdezte.

-Igen. Valaki megzavarta a kávézást-húztam el a számat.

-Ó...igen. Hallottam róla-fintorgott ő is.

-Nagyon kivan akadva?-tettem fel félve a kérdést.

-Szerintem,menj fel és kérdezd meg tőle. Én nem ismerem annyira a viselkedését.

-Oké. Akkor majd később találkozunk.

-Rendben.

Elindultam én is a liftek felé,de addigra barátom már nem volt ott. Beszálltam az egyikbe,és megnyomtam a mi emeletünk gombját. Lehajtott fejjel vártam,hogy felérjünk a megfelelő szintre. Amikor elértük,és az ajtó kinyílt,nagyot sóhajtva léptem ki a liftből,és mentem az ajtónk felé. Vajon mennyire van kiakadva rám? Mennyire nehéz lesz elmagyarázni,mi is történt igazából? Ezekkel a gondolatokkal nyitottam ki az ajtót,de ami bent fogadott,teljesen lefagyasztott,és csak tátott szájjal tudtam nézni,a szobában zajló eseményt.