21.fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam a kövi fejezetet. :) Jó olvasást. :) Ja és szeretném megköszönni a kommentjeit egy szuper olvasónak akit Cino néven ismerek :) Nagyon köszönöm :) <3 A köszönet jár a legjobb barátnőmnek is,hogy támogat engem,és mindig mellettem van,számíthatok rá bármikor,ahogy ő is rám. :) Szeretlek Szilvi <3 Na jó,nem tartok fel senkit :) Még egyszer jó olvasást,és remélem tetszeni fog :) Pusy <3 :)

                                                                 Nathalia

Reggel korán sikerült felébrednem. Ezt az is bizonyítja,hogy Niall még mindig aludt. Annyira aranyosan tud aludni,ahogy hason fekszik a takaró pedig lecsúszott a derekára. Még mindig nehezen fogom fel a tegnap estét. Egy pillanatát sem bántam meg. Amikor mondtam neki,hogy még nem jött el az ideje,akkor azt teljesen komolyan gondoltam. De amint kimondta,hogy szeret,elvesztettem a fejemet. Nem a szó miatt,hanem ahogy teljes,őszinte érzelemmel ejtette ki azt a bizonyos szót,na az vette el minden ellenállásom. Az egész annyira tökéletes volt. Az éjjeli szekrényről elvettem a telefonomat,hogy megnézzem mennyi az idő,és mikor megláttam,hogy már reggel hat óra,nehezen kikeltem szerelmem mellől,összeszedtem a mai napi ruháim és bevonultam a fürdőbe. Niall-t egy óra múlva ébresztenem kell,ugyanis a fiúkkal megbeszélték,hogy a reggeleket korán az edzőteremben fogják kezdeni. Szerintem felesleges,de ők tudják. Gyorsan lezuhanyoztam,majd felvettem a ruháim,ami ma egy farmer rövid nadrágból és egy ujjatlan fehér felsőből állt,azon pedig a „Love Niall” felirat díszelgett. Amikor meglátom mindig nevetnem kell. Sophia vette nekem tegnap. Azzal magyarázta,hogy neki is van egy ilyen csak azon Liam neve szerepel. Szerinte vicces és aranyos is,így ráhagytam. Az ajtóban felvettem a szintén új Adidas Neo cipőmet,és elindultam kávét szerezni. Tudom,ha felkeltem Niall-t az lesz az első kérdése,hogy van e. Amint kiléptem az ajtón,Louis-al találtam szemben magam,aki meglepő módon egyáltalán nem tűnt fáradtnak.

-Jó reggelt szökevény-mosolygott rám-Hát te meg hova szöksz?-érdeklődött,felvont szemöldökkel.

-Neked is jó reggelt,Tommo-mosolyogtam vissza,majd elindultunk a lift felé-Nem terveztem szökést,csak Niall-nek szeretnék kávét szerezni. Magamnak pedig valami kakaót.

-Kakaót?-nevetett fel,miközben beléptünk a liftbe-Te egy kicsit idős vagy már a reggeli kakaóhoz nem?-nézett rám,azzal a huncut mosolyával.

-Ahhoz,szerintem sosem elég öreg az ember-nyújtottam ki a nyelvem.

-Igazad van-nevetett fel.

-Nekem mikor nincs-kezdtem viccelődni.

-Hát...Tudnék rá mondani példákat-vágta rá egyből mosolyogva.

-Ebbe inkább ne menjünk bele-löktem meg a vállát.

-Már megint bántasz?-jegyezte meg felhúzott szemöldökkel-Úgy érzem,megint a medencébe akarsz kikötni-kacsintott rám.

-Köszi,azt most inkább kihagyom.

Időközben,leértünk a földszintre,és elindultunk a hotel étterme felé. Szeretek,Louis-al beszélgetni,mert szinte mindent viccesen fog fel,és az embernek akármilyen rossz a kedve,mellette teljesen megfeledkezik mindenről. Mondjuk,nekem most hihetetlenül jó kedvem van. Talán ezért van az,hogy amíg a rendelésünkre várunk,folyamatosan bohóckodunk,és sokat nevetünk.

-Na jó. Őszintén. Liam,tényleg totál be volt tojva,mikor felmentetek annak a hídnak a tetejére?-nevetett fel,olyan hangosan,hogy mindenki minket nézett,de nem érdekelt.

-Nagyon-nevettem én is-Folyamatosan,fenyegetőzött,hogyha élve lejutunk akkor fussak,mert megbánom.

-Esküszöm,bármit megadtam volna,hogy lássam. Bár,nem értem mert a Midnight Memories forgatásán,Londonban is majdnem a híd tetején hülyéskedtünk-gondolkozott el.

-De,ez a híd sokkal magasabb,és tényleg a legtetejére mentünk fel-magyaráztam.

-Jogos-értett egyet velem.

Sok vicces történetet meséltünk egymásnak,amikor egyszer csak valaki felkapott,és megpörgetett,ezzel rám a szívbajt hozva. Persze mikor az ijedség véget ért,egyből tudtam,hogy csakis az én bolond barátom lehet. Mikor letett,szembefordultam vele,átkaroltam a nyakát,ő pedig még mindig nevetett.

-Szia-köszöntem mosolyogva-Azt hiszed vicces,hogy a frászt hozod rám?-kérdeztem.

-Szia-adott egy puszit a számra-Nem hiszem,kicsim. Hanem tudom-nevetett fel.

-Nagyon vicces vagy. Elrontottad a meglepetésem-játszottam el a megbántottat.

-Majd máskor talán sikerül-ölelt meg-Csá,Tommo-nézett Louis-ra,mikor elengedett.

-Csá,te hős szerelmes-fogtak kezet.

Amint megkaptuk a rendelést,mi ketten leültünk egy asztalhoz,Louis pedig kijelentette,hogy hagy minket romantikázni,majd egy sejtelmes mosoly és kacsintás után,lelépett.

-Honnan tudtad,hogy itt vagyok?-kérdeztem,Niall-től.

-Egyszerű-dőlt hátra-Neked a reggel,ősidők óta csak kakaóval indulhat-mondta-Ezért mikor felébredtem,és te nem voltál sehol tudtam,hogy csak kakaó után kutathatsz-mosolygott rám-Amúgy megjegyezném,nem szép dolog,egy olyan éjszaka után amilyen a tegnap volt,hagyni,hogy egyedül ébredjek az ágyban.

-Nem ez volt a szándékom-magyaráztam-Vinni akartam neked kávét,mert tudom,hogy neked ébredés után az az első-nyújtottam rá a nyelvem-De,persze sosem tudsz akkor kelni amikor kell-nevettem fel.

-Ez nem igaz-védekezett-Viszont,ha a barátnőm eltűnik mellőlem az ágyból,arra természetes,hogy felébredek.

Erre csak elpirultam,mert szinte minden lejátszódott a fejemben,ami abban az ágyban történt köztünk. Éppen csöndben ittuk az italunkat,és úgy mosolyogtunk mint akik totál nem normálisak,amikor megláttam besétálni Liam-et és Sophie-t. Integettem nekik,hogy üljenek hozzánk. Így miután megkapták a rendelésüket,helyet foglaltak az asztalunknál. A srácok egyből elkezdtek beszélgetni,olyan dolgokról,amikről nekünk fogalmunk sincs. Sophia felé fordultam,aki mellettem ült és halkan szólaltam meg,hogy a fiúk ne hallják miről beszélünk.

-Megtettük,tegnap éjjel-mondtam totál zavartan.

Soph,egy ideig értetlenül nézett rám,mert nem esett le neki mire értem. Aztán,mikor koppant neki,szinte felkiáltott.

-Te jó ég.

Erre persze a fiúk is ránk kapták a tekintetüket,hogy mi bajunk van. Gyorsan kellett reagálnom.

-Bocsi,csak hülyéskedünk,és megcsíptem Sophia combját-villantottam egy ártatlan mosolyt,barátnőm meg megerősítés képpen,bólogatni kezdett.

-Igen,és nagyon fájt ám-csapott a vállamra.

-Azért maradjatok életben-nevetett fel Liam,majd tovább folytatták,Niall-el a beszélgetést.

-Ha kérhetem,ne kiabálj-mondtam,Sophia-nak.

-Jól van. Bocsi. Csak kicsit meglepődtem-mondta-Nem azt mondtad,hogy nem akarod elsietni?

-De. Nem is akartam. Meg is mondtam neki,ő pedig meg is értette-meséltem neki.

-Akkor hogy-hogy mégis megtörtént?

-Igazából,nem tudom,mi lett velem. Azt mondta,hogy szeret,és annyi érzelemmel mondta. Én pedig elvesztettem a fejemet,aztán megtörtént.

-Huuu. Az komoly-mosolyodott el-Amúgy milyen volt?-kérdezte izgatottan.

-Hát...Elképesztően jó-pirultam el,mosolyogva-Mindenre odafigyelt,és úgy éreztem én vagyok a legfontosabb neki a világon-hajtottam le,zavaromban a fejemet.

-De,hiszen ez szuper-mondta,lelkesen-Liam is mindig ezt érezteti velem. Ez,azt jeleni,hogy tényleg szeret.

-Tudom,csak még mindig annyira hihetetlen,hogy ő és én...Tudod?

-Érthető,ennyi minden után. De többé nem szabad a múltra gondolni,vagy legalábbis csak a boldog dolgokra szabad-mosolygott rám-Csak a jelennek és a jövőnek éljetek.

-Igazad van-mosolyogtam rá.

-Mint mindig-jelentett ki,majd hátradőlt a székén,és belekortyolt az italába.

Legalább,még fél órát beszélgettünk,de akkor már a fiúkkal közösen,amikor a fiúk bejelentették,hogy ők lelépnek edzeni. Mi,pedig eldöntöttük,hogy összehívjuk a csajokat,és csapunk egy igazi csajos reggelt. Ez a nap,máris remek,alig várom a folytatást.