25.fejezet

Sziasztok! :) Sajnálom,hogy ilyen későn hoztam a részt,de csak most lett időm feltenni. :/ :) De már fent van és jó olvasást! :) Pusy <3

                                                             

                                                               Nathalia

Az első koncert,amit Zayn nélkül kell végig csinálnia a fiúknak,hamar eljött. Mindenkin érezhető volt az idegesség a színfalak között. Caroline és én pont végeztünk a ruhák összeállításával,amikor a fiúk beestek az öltözőbe. Elsőnek Louis-nak adtam oda a kiválasztott szettet. Összehúzott szemöldökkel nézte először a ruhadarabokat majd engem. Amikor értetlenül néztem rám,ő egy most kikészítelek mosolyt küldött felém,majd megszólalt.

-Neeeem!-nyávogott,és a vigyor letörölhetetlen lett az arcán-Felejtsd el,hogy ezt így felvegyem-kötekedett.

-Mi bajod van velük?-kérdeztem tőle.

-Nem tetszik-dobta a fejemre a pólót-Ez sem tetszik-következett a nadrág,amit csak szoborként tűrtem-Na jó,a pulcsi maradhat-röhögött fel,mire én leszedtem a fejemről a ruhákat.

-Te most direkt kötekedni akarsz?-húztam fel a szemöldököm.

A hátam mögött hallottam,ahogy a többi fiú felnevet,és mérges tekintettel hátra fordultam. Egyből csend lett. Nem bírtam ki,hogy ezen ne mosolyogjak,utána pedig vissza fordultam,az elégedetlen fiúhoz.

-Én?-mutatott magára-Soha nem tennék ilyet! Ilyennek ismersz-mosolygott pimaszul.

-Nem. Még sokkal rosszabbnak-nevettem fel.

-Ez sértés-tetetett felháborodást-Nem vagyok hajlandó veled dolgozni-fordult el nyávogva,de a hangjából hallatszott,hogy alig bírja röhögés nélkül-Kérlek,hagyj magamra.

-Te bolond vagy-röhögtem,majd ráugrottam a hátára,ő pedig azonnal elkapott.

-Mondj olyat amit nem tud mindenki-forgott velem körbe.

A fiúk jót nevettek rajtunk,ahogy hülyéskedtünk,ezzel is oldva a feszültséget. Még legalább negyed órán keresztül válogattuk a ruhákat,mire meglett a tökéletes. Mindenki elvonult átöltözni,én pedig leültem a kanapéra,az ajtón pedig apu sétált be egy kopogás kíséretében.

-Szia,Kicsim-köszönt,és puszit adott az arcomra,majd leült mellém.

-Szia,apu-mosolyogtam rá.

-Mi újság? Nem sok időnk van beszélgetni,bár mindig ugyan azon a helyen vagyunk-húzta el a száját.

-Minden rendben. Bocsi,csak a fiúk teljesen lefoglalnak-nevettem,fej rázva.

-A fiúk,vagy csak egy fiú?-húzta fel a szemöldökét,egy mindent tudó mosollyal.

-Mind a négy fiú,apa-mondtam.

-Hallottam,hogy sikerült,helyre ráznod őket. Büszke vagyok rád.

-Igazából,én főként csak Liam-nek és Niall-nek segítettem. Köszönöm,hogy büszke vagy rám,de ezt az egészet azért tettem mert szeretem őket. Bármit megteszek csak,hogy boldogok legyenek.

-Mindig is annyira önzetlen voltál-simogatta meg a vállamat-Pont mint az anyukád-mosolyodott el.

-Meg pont mint te-mosolyogtam vissza.

-Az lehet,de anya sokkal önzetlenebb-jelentette ki-Gondolkodtál azon,hogy még mindig szeretnél e Londonban dolgozni? Ha ennek vége-kérdezett rá.

-Őszintén-sóhajtottam-Még mindig szeretnék Londonban élni. De már nem a munka miatt,hanem a barátaim és Niall miatt-mondtam.

-Akkor,ha ennek vége,mit szeretnél dolgozni?

-Szeretnék a fiúkkal maradni.

-Értem. Majd megoldjuk-biztatott egy mosollyal.

-Köszönöm-öleltem meg.

-Nincs mit,kincsem-válaszolta majd felállt mellőlem,intett és kisétált a szobából.

Az idő gyorsan rohant,és már csak arra lettem figyelmes,hogy a fiúk elrohannak mellettem. Niall egy gyors csókot nyomott számra,majd mind a négyen beálltak a kezdéshez. Mi csajok pedig elindultunk a színpad mellé,hogy onnan nézzük végig a műsort. A srácok most is mint mindig,remekeltek. Az egész stadion zengett. Érezhető volt a rajongók és a fiúk csalódottsága is,Zayn hiánya miatt. Persze,mindent megtettek a színpadon,hogy tökéletesebbnél tökéletesebb legyen a koncert. Most,Niall sokkal viccesebb és pajkosabb volt,főleg velem. Sokszor nézett rám,mindig próbált felém táncikálni. Teljesen kikészített a viselkedésével. Próbáltam mindig mutatni neki,hogy a rajongókra koncentráljon,ne rám. Nem sokat értem el vele. Amikor a szokásos mutatványa jött a Better than words-ben,rám kacsintott,majd belekezdett a szövegébe. A bizonyos mozdulat közben pedig rám nézett és elmosolyodott. Ezzel teljesen zavarba hozva engem,ugyan is elég sok kép villant be a szeretkezéseinkből. Mindig zavarba jövök ha ez a téma feljön,vagy csak az eszembe jut. Ő pedig pontosan tudja ezt.

-Mi történt?-nézett rám,Lou-Teljesen elpirultál-nevetett.

-Niall,egyfolytában próbál a színpadról zavarba hozni,és most sikerült neki-hajoltam a füléhez,mire még jobban elnevette magát.

-Próbáld meg te is zavarba hozni. Talán abbahagyja-tanácsolta.

-Jó de mégis mivel?-kérdeztem.

-Sokszor téged néz,igaz?-kérdezte,én pedig bólintottam-Akkor,például-gondolkozott el-Amikor téged néz,vedd le a pulcsidat. Láttam mikor nem volt rajtad,és egy elég szexi kivágott fehér póló van alatta-kacsintott.

-Nem rossz ötlet-mosolyodtam el gonoszul-De mi van,ha nem jön be?

-Ha tovább csinálja,hátramegyünk és átöltöztetlek-nevetett fel-Utána tuti rájön,hogy a rajongókkal kell foglalkoznia.

Megfogadtam,Lou tanácsát. Legközelebb mikor Niall velem foglalkozott,egy egyszerű de annál erotikusabb mozdulattal levettem a pulóveremet. Láttam ahogy a szemei elkerekednek,majd megtorpan. A közös énekbe is későn csatlakozott be. Abban Liam volt a segítségére,mert egy kicsit meglökte vállal. Ez után sajnos,mintha kihívásnak vette volna,jobban rákapcsolt.

-Úgy látszik,nem jött be-hajolt a fülemhez,Lou,majd megfogta a kezem és maga után húzott-Ideje valami másnak.

-Gondolod az sikerül?-kérdeztem.

-Biztos-nevetett.

Behúzott az öltözőbe,ahol a nagy táskájából elő varázsolt,egy igen rövid farmer nacit és mondta,hogy vegyem fel. Amíg öltöztem,kérte,vegyem le a pólómat. Nem értettem,miért?! De bíztam benne így megtettem. A nadrágot felhúzva,láttam amint elővesz egy fekete szemceruzát és írni kezd a pólómra.

-Bocsi,de a hatás kedvéért muszáj-mosolygott,felmutatva a pólót.

Amint elolvastam az igen nagy betűkkel írt „Hagyj” feliratot,elkapott a röhögés. Amikor készen lettem,vissza mentünk a helyünkre. Amint Lottie meglátta,nem bírta megállni,hogy fel ne nevessen.

Alig vártam,hogy barátom ismét rám nézzen. Igazából kíváncsi vagyok mit vált ki belőle a ruha,meg a felirat.

Liam éppen a közönséghez beszélt,Niall pedig leült a színpadra,velem egy vonalba,de mégis oldalt nekem. Ahogy a fejét forgatta,meglátott engem. Először látszott,hogy fel sem fogta mert vissza fordult előre. Pár másodpercbe telt,mire eljutott a tudatáig,mit is látott. Egyből rám vezette a tekintetét,majd elkezdett méregetni,tátott szájjal. Mi,viszont elkezdünk ezen nevetni. Hirtelen felállt a helyéről és a színpad széléhez sétált. Közben jelzett,hogy menjek én is oda. Kezdtem félni. Ránéztem a csajokra,akik mutatták,hogy menjek már,így félve megindultam. Mire oda értem,Niall már hasalt a színpadon,fejét lehajtva,hogy közelebb legyen. Lábujjhegyre álltam,hogy halljam amit mond.

-Majd este mond,hogy hagyjalak-súgta,igen csak érzékien a fülembe,majd egy arcra puszi és egy gonosz mosoly kíséretében talpra ugrott. Lesokkolva álltam ott. Előre félek,milyen estének nézek elébe,de őszintén,már kíváncsian várom.