27.fejezet

                                                                   Nathalia

A buli egyszerűen remekül sikerült. Régen volt már,hogy a barátaimmal,egy jót buliztam. Az,hogy Niall is velem volt még jobbá tette. Miután,odajött hozzám,rengeteget táncoltunk és még többet csókolóztunk. Mindent meg akartam tenni,hogy elcsábítsam. Nem is volt nehéz dolgom,főleg mivel mind a ketten ittunk. Persze azért a határokon belül. Ami Louis-ról nem volt elmondható. Amikor úgy döntöttünk ideje visszamenni a szállodába,Ő csak Lottie és Liam támogatásával tudott kimenni a kocsikhoz. Szerencsére,egy fotóssal sem találkoztunk. Tudtuk,hogy valahogy ki kell józanítani mire a hotelhez érünk,mert ott lesznek fotósok. Útközben,kerülőt tettünk egy benzinkút miatt,ahova Niall és én mentünk be,hogy a legerősebb kávéból vegyünk neki,kettőt. Ahogy újra úton voltunk,azt néztük ahogy a húga és Payno,hogyan próbálja megitatni vele a koffeines italt. Néha egész szórakoztató volt,de amikor elkezdtünk nevetni,mindig gyilkos tekintetek szegeződtek ránk,így inkább Niall-el egymással kezdtünk foglalkozni. Úgy estünk egymásnak,mintha már 1 hete nem láttuk volna egymást. Csak arra figyeltünk fel,hogy Liam szólongat,mert megérkeztünk. Nagy nehezen elszakadtunk egymástól,majd rájuk néztünk. Louis,elég ébernek tűnt,így valószínű sikerült a kávés művelet. Ahogy számítottunk rá,amint kiszálltunk a kocsiból,már meg is rohamoztak minket a fotósok. Hogy ne vakuljak meg,Niall mellkasához bújtam,és az arcomat takartam. Barátom,átkarolva a derekam húzott magához,és így vezetett be az ajtón. A többieket meg sem várva,siettünk a liftek felé. Persze,míg a liftre vártunk beértek minket így együtt indultunk felfelé. Niall,kicsit sem zavartatva magát felkapott,majd a lift falához szorított,én pedig lábammal átkaroltam a derekát,és úgy estem neki hívogató ajkainak.

-Srácok,nem akarok ünneprontó lenni-hallottuk meg,bátyám hangját-De szerintem,várhatnátok míg a szobába értek. Nem akarom látni,ahogy megrontod a húgomat,Horan!-mondta,kicsit mérgesebb hangon.

-Nyugi. Én sem szerettem volna mindenki előtt csinálni-mondta Niall,de még mindig nem tett le.

-Nem vagyok nehéz?-néztem rá,miközben már a lábam lógattam mögötte.

-Nem. Meg így foghatom a feneked-suttogta nevetve a fülembe,mire hangosan felnevettem.

Amikor felértünk a megfelelő emeletre,mind kiszálltunk a liftből,és elköszöntünk egymástól. Niall,sietős léptekkel vitt a szobánk felé,de még hallottuk,ahogy Lottie és Liam,osztja az észt Tommo-nak. Valami nem stimmel Louis-al,és ki kell derítenem mi van vele,de ezzel most rá érek foglalkozni.

A szobába érve letett.és a csukott ajtónak dőlve csókolóztunk,miközben szinte téptük le a másikról a ruhát. Elindultunk,botladozva az ágy felé,de az ajkaink egy pillanatra sem váltak szét. Elfeküdtem az agyon,ő pedig fölém magasodott. Már mind a kettőnkön,csak fehérnemű volt,és olyan volt mintha csak arra várna,hogy jelezzem bármire készen vagyok. Még akkor is oda figyel rám,amikor szinte elveszíti a fejét. Így,jelzésként,felemeltem a csípőmet és hozzá szorítottam magam. Ő pedig,végigsimított a combomon,egészen a csípőmig. Hüvelykujjával,a bugyim alá nyúlt,majd megragadta a szélét és egy mozdulattal lerántotta rólam. Szinte már égtem a vágytól,hogy érezhessem őt.

-Akarlak-mondtam,elakadó lélegzettel.

Az alsója felé nyúltam,hogy megszabadítsam tőle,de ügyeltem rá,hogy hozzáérjek,a már igen merev részéhez. Amikor ez megtörtént,egy nyögés szakadt fel belőle. Láttam rajta,a maradék önuralmát is elvesztette. Egyből a melltartómhoz,nyúlt és eltüntette rólam az utolsó zavaró tényezőt. A csupasz bőrébe mélyesztettem az ujjaim,és amennyire csak tudtam közelebb húztam magamhoz. Az ajkaival,egyből végigsimított,melleimen. Egyre gyorsabban vettem a levegőt,közben pedig az ujjaimmal simogattam a hátát. Minden eddiginél jobban kívántam őt.

-Niall-reszketett a hangom-Most akarlak.

Szinte azonnal belém csusszant,én pedig nagyot sóhajtva a testébe markoltam. Alsó ajkamba harapva élveztem ahogy ki-be mozgott bennem. Fantasztikus vele lenni,és rajta is látszik,hogy így érez. Ahogy folytatta a lökéseket,a szemeim néha lecsukódtak,néha kinyitottam őket. Elvesztem a pillanatban,és aszt akartam,hogy soha ne érjen véget az érzés.

-Nem tudok,hozzászokni milyen csodálatos veled lenni-szólalt meg,fojtott hangon.

-Veled is-néztem a szemébe-Abba ne hagyd,Niall-lihegtem,mire ő az ajkaimnak esett.

A csípőnk együtt mozgott,tökéletes összhangban. Amikor elértem a végpontot,felnyögtem,megremegtem ,és mélyen szívtam be a levegőt. Újabb és újabb görcs haladt végig a testemen. Ő,gyorsított a tempón,mert már neki sem kellett sok,hogy teljesen kielégüljön.

Hátravetett fejjel élveztem,ahogy végigcsókolja a nyakamat,majd rátalál az ajkaimra.

-Nati-nyögte,a számra szorított ajkaival,és ő is elélvezett.

Finoman kihúzódott,majd még mindig szabálytalan légzéssel,hanyatt dőlt mellettem.

Felé fordultam,és átkaroltam,meztelen testét,ő pedig ugyan így tett.

-Szeretlek,Niall-leheltem.

-Én is,mindennél jobban szeretlek-nyomott csókot,a fejem búbjára.

-Ennek örülök-könyököltem,fel mosolyogva,hogy a szemébe nézzek.

-Még mindig azt mondod,hagyjalak?-kérdezte,a szemöldökét húzogatva.

-Az Lou ötlete volt-csaptam a vállára,és elnevettem magam-Muszáj volt,mert te szinte csak velem foglalkoztál. Gondoltuk megleckéztetünk-rántottam meg a vállam.

-Sikerült-nevetett fel-Bár,így is rajtad járt az eszem. Főként azon,hogyan fogom leszedni rólad a ruhát-túrt bele a hajába.

-Ahogy észrevettem,nagyon alaposan kitervelted-mutattam végig a szétdobált ruhákon a szobában.

-Ez csak spontán jött-nyújtotta rám a nyelvét.

-Néha szeretem a spontán dolgokat-mondtam,miközben elnyomtam egy ásítást.

-Akkor jó. Ideje aludni,Hercegnőm. Hosszú napunk volt.

Én,csak bólintottam,majd mind a ketten bemásztunk a takaró alá. Összebújva feküdtünk. Nem bírtam megvárni a holnapot azzal a kérdéssel ami nyomasztott,így muszáj volt feltennem.

-Csak szerintem tűnt,Tommo,furcsának?-simogattam meg a derekamra font karját.

-Nem-válaszolta,egyből-Tényleg furcsán viselkedik. Lottie is mondta,és ő is aggódik is érte.

-Szerinted beszélni kéne Louis-al?

-Igen. De ezzel ráérünk reggel foglalkozni. Most amúgy sem beszámítható.

-Igaz.

-Na alvás-puszilt bele a hajamba.

-Jó éjszakát,Horan-mosolyodtam el.

-Jó éjszakát,Hercegnőm.