31.fejezet

Sziasztok! :) Meglepetés! :) Itt a következő rész. :) Remélem tetszeni fog,és örültök,hogy hoztam nektek frisset :) Jó olvasást. :) Pusy <3

                                                                   Niall

Április másodika van. Gyorsan megy az idő. Több koncerten is túl vagyunk,és úgy tűnik a rajongók is kezdenek túl lenni azon a sokkon,hogy már csak négy tagú a banda. Pár órája szállt le a gépünk Dubai-ba. Már mindenki elfoglalta a szobáját. Most van két napunk pihenni. Nati-val minden a lehető legjobban megy,ezért is szerveztem neki egy kis meglepetést az apukája segítségével. Még Afrikában,beszéltem David-el,hogy Nati anyukájának most van turné szünete,és jó lenne meglepni barátnőmet azzal,hogy Dubai-ba repül és találkozhatnak. Nathalia,többször is említette mennyire hiányzik neki Kristin. Főleg egy-egy beszélgetésük után szomorodik el,így David-el összefogtunk,és sikerült mindent elintézni. Ha minden rendben megy pár óra múlva száll le a gépe. Én és David megyünk majd ki elé a reptérre,addig pedig Lottie és Sophia elviszik Nati-t vásárolgatni. De most még éppen a kicsomagolással foglalkozunk.

-Van valami terved az egy hónapos szünetre?-fordult felém kérdő tekintettel,barátnőm.

-Még semmi komoly-kezdtem bele-Jó lenne hazamenni Londonba,és csak pihenni-mosolyodtam el,majd derekánál fogva átkaroltam-Vagy elmehetnénk Mullingar-ba,találkozni anyuékkal-nyomtam egy puszit az orrára.

-Egészen tetszik az ötlet-bólintott rá-Olyan régen jártam már ott,hogy már hiányzik. Elmehetnénk a régi helyeinkre-nevetett fel,vidáman.

-Jól hangzik-helyeseltem.

Nem bírtam tovább,az ajkaimat az övére tapasztottam. Az elején finoman,lágyan csókolom az ajkait,de ahogy kezd eluralkodni rajtam a vágy egyre keményebben,vadabbul esek neki. Kezeimet levezetem derekáról a fenekére,majd megmarkolom,ezzel jelezve,hogy ugorjon. Ő egyből felrugaszkodik,és lábait derekam köré csavarja. Neki nyomom a falnak,csípőmet pedig az övéhez szorítom,hogy ő is érezze mennyire kívánom. Hangosabb nyögés hagyja el a száját. Egy hajszál választ el attól,hogy levetkőztessem amikor hangos kopogás hallatszik. Tudom,a csajok jöttek Nati-ért,de jelenleg nem nagyon érdekel. Már szinte ütik az ajtót,mire mérgesen morgolódva a lábaira engedem Nati-t. Zihálva,levegőért kapkodva engedjük el egymást. Homlokát,mellkasomnak támasztva próbálja lenyugtatni magát,én pedig a hátát simogatom. Újbóli kopogás hallatszik.

-Komolyan,itt mindenki kiszámolja,hogy mikor nem kéne zavarni?-kérdezem morgolódva,amíg az ajtóhoz indulok.

-Nyugi-mondja kuncogva.

-Te könnyen beszélsz-mondom duzzogva,a nadrágomra mutatva,ő pedig hangosan fölnevet.

Eligazítom magam,majd ajtót nyitok. Természetesen a két lány áll az ajtóban,fülig érő mosollyal az arcukon.

-Hali. Csak nem megzavartunk valamit?-kérdi szemöldök húzogatva Lottie.

-Sziasztok. Erre inkább nem válaszolnék-mondom elhúzott szájjal.

-Bocsi. De mi csak a te kérésedet teljesítjük-mondta halkan Sophia,hogy Nati ne hallja.

-Ja,tudom-mondtam majd beengedtem őket.

-Sziasztok-kiáltott fel,örömében Nathalia,majd mid két lányt megölelte.

-Jöttünk elrabolni-nevetett Sophia-Dubai-ban vagyunk,vétek lenne kihagyni egy ilyen tökéletes lehetőséget.

-Jól hangzik-vágja rá egyből,és felém fordul-Ugye nem baj?-néz rám,aranyos szemekkel.

-Dehogy is-mosolyogtam rá-Menj csak nyugodtan-pusziltam meg az arcát.

-Köszi-ölelte át a nyakam-Este kárpótollak,ígérem-súgta a fülembe,hogy csak én halljam.

-Remélem is-súgtam vissza.

Tudtam,hogy nem sok minden lesz belőle,mert sokáig fog az anyukájával lenni,de nem bántam. Az a lényeg,hogy ő boldog legyen.

Nati gyorsan elkészült,majd a két lánnyal karöltve elköszöntek és elindultak. Vártam,egy tíz percet,és elindultam David szobájához. Bekopogtam és vártam.

-Szia-köszönt az ajtót kinyitva.

-Helló-viszonoztam.

-Még nem vagyok kész teljesen,gyere csak be-mosolygott,én pedig beljebb léptem-Nati-t elvitték a lányok?

-Igen. Semmit sem sejt-mondtam,majd leültem az egyik fotelba.

-Akkor jó. Biztos nagyon boldog lesz,ha meglátja az anyját.

-Én is így gondolom. Már régóta csak neten keresztül beszélgetnek,és látom rajta,hogy mennyire elszomorítja a helyzet.

-Igen. Én is látom rajta,és Kristin-en is-húzta el a száját.

David,gyorsan elkészült,és nemsokára el is indultunk a reptérre. Persze a hotel előtt,szokás szerint rengeteg rajongó,és fotós volt. Ahogy megláttak minket,hangos sikítást lehetett hallani. Mivel siettünk,csak oda intettem nekik,majd már be is szálltunk a kocsiba,és elindultunk a reptér felé. Az úton,felvettük az autóban elhelyezett,sapkákat és napszemüvegeket,amik segítenek,valamennyire rejtve maradni az emberek elől,hogy ne ismerjenek fel. Mire a váróba értünk,csak 10perc maradt Kristin gépének a landolásáig. Kicsit ideges voltam,mégis csak most fogok vele először találkozni. Teljesen más,ha neten keresztül beszélünk valakivel,mint a személyes találkozás. Szerintem az idegesség látszódott rajtam,mert David elkezdett nyugtatni.

-Hé,nyugodj meg. Kristin már imád téged. Örül,hogy a lányunk egy olyan fiúval van aki rendes és boldoggá teszi-veregette meg a hátamat mosolyogva,biztatásképen.

-Oké,de azért mégis más személyesen találkozni valakivel,mint mondjuk FaceTime-on beszélgetni-húztam el a számat.

-Hidd el,nem sok a különbség-mosolygott-Viszont,hogy kicsit lehiggadj szeretnék veled beszélni valamiről-mondta komolyan-A többi fiúval már beszéltem,de veled is szeretnék beszélni.

-Rendben-fordultam teljesen felé.

-Louis-ról van szó. Mostanában egyre rosszabb a viselkedése és bulizása.

-Mi is észrevettük-bólogattam,kelletlenül.

-Most,hogy az egész családja ide repült,és jön a kis turné szünet,remélem helyre teszi az életét.

-Mi lesz,ha nem sikerül?-kérdeztem érdeklődve.

-Még nem tudom-húzta el a száját-De ha tovább folytatja annak nem lesz jó vége.

-Érthető.

Ez után,mind a ketten a gondolatainkba mélyedtünk. Én éppen azon gondolkoztam,hogy mit kéne tenni Lou-val,ha nem változtat a hozzáállásán,mikor a hangosbemondón meghallottuk,hogy Kristin gépe sikeresen landolt. Pár perccel később meg is láttuk őt. Nagy boldog mosollyal az arcán,sietős léptekkel indult meg felénk,és ahogy elért hozzánk,David nyakába ugrott,és hosszan megcsókolták egymást. Én kicsit kínosan éreztem magam,ezért inkább más felé nézelődtem mosolyogva. Aranyos,hogy ennyi idő után is így szeretik egymást. Remélem Nati-val mi is ilyenek leszünk.

-Szia,Niall-mondta boldogan,mikor felém fordult,és megölelt-Olyan jó végre személyesen is találkozni veled-engedett el.

-Szia-mosolyogtam-Én is örülök,hogy itt vagy.

-Alig várom a kislányom arcát amikor meglát-nevetett-Őt hol hagytátok?-érdeklődött.

-Elment a csajokkal vásárolni. Meglepetés leszel neki amikor vissza érnek a hotelbe-válaszolt David.

Szerencsére anélkül,hogy bárki felismert volna elértük az autót,és elindulhattunk vissza a szállásra. Annyira várom már,hogy lássam Nati arcát,ahogy felderül a boldogságtól. Nekem ez mindent megér. Számomra az a legfontosabb,hogy ő boldog legyen.