1.fejezet

                                                                              Nathalia

Félve léptem be a szüleim házába.Remélem belemennek abba,hogy Londonba költözhessek és ott dolgozzak.Ahogy beléptem az ajtón levettem a cipőmet és elkiáltottam magam.
-Megjöttem.
-A konyhában vagyunk-kiáltott vissza az anyukám.
Elindultam a konyha felé.A házuk nem olyan nagy,mint ahogy mindenki elképzeli egy világsztár házát.Ők sosem szerették a kihívó dolgokat,mindig az egyszerűségre próbáltak törekedni.Ahogy beléptem a konyhába,elmosolyodtam.Az apukám a pultnál ült és kávét iszogatott.Anyukám pedig éppen palacsintát csinált.
-Sziasztok-köszöntem nekik,majd mind a kettőjüknek adtam 1-1 puszit.
-Szia kicsim.Ülj le mindjárt készen vagyok és megbeszéljük,hogyan döntöttünk-mondta anyukám mosolyogva.
Remélem ez a mosoly jót jelent és elengednek.Leültem apukámmal szemben.Ő is rám mosolygott és elkezdtünk beszélgetni.
-Szia hercegnőm.Mesélj,történt veled valami érdekes? 2 napja nem is beszélgettünk.
-Nem sok minden történt.A barátnőmmel Cassie-vel tervezgettünk új ruha összeállításokat.Közben meg voltunk vásárolgatni.Veled mi újság apu?
-Hát most szerződött át hozzánk egy igen híres csapat.Az ő közelgő turnéjukat szervezgetem és egyeztetek mindenkivel-mosolygott rám.
-Na ez szuper hír.Remélem minden rendben lesz.
-Készen vagyok.Ideje enni-jelent meg anyu mellettem egy nagy tál palacsintával és lerakta az asztalra.
-Anyu,én nemrég ettem.Légyszíves ne húzzátok az időt.Mehetek Londonba vagy sem-jelentettem ki határozottan.
Ők összenéztek,azután pedig mind a ketten rám.Az arcukról semmit nem tudtam leolvasni és ez kezdett meg ijeszteni.Először apu szólalt meg.
-Figyelj Nathalia.Anyukáddal elég sokat beszélgettünk erről.Minden lehetőséget átgondoltunk és arra jutottunk,hogy nem szeretnénk ha Londonba költöznél.Egyedül pedig főleg nem-mondta komolyan apu és végig a szemembe nézett.
-Ezt nem gondolhatjátok komolyan-keltem ki magamból.
-De kislányom,komolyan gondoljuk.Viszont van egy másik ötletünk-szólalt meg anya.
-És mi lenne az?Éljek továbbra is new york-ban a te árnyékodban anyu?!-mondtam egyre idegesebben.
-Ezt most fejezd be,légyszíves.Hallgass végig minket,utána eldöntheted,hogy elfogadod e az ajánlatot-mondta apu.
Én csak bólintottam.Tudtam,hogy ők úgy is olyan ajánlatot fognak tenni ami leginkább nekik kedvez,én meg majd a háttérben bólogathatok.
-Tehát az ajánlatunk az az,hogy a csapat amiről apád beszélt ugye turnéra fog menni.Apád is velük fog utazni mert közben nagyon sok mindent el kell még rendezni.Úgy döntöttünk,hogy helyet kaphatsz a stylist mellett.Nagyon rendes nő és mondta is,hogy rá férne a segítség-fejezte be anya.
Várjunk,most azt akarják,hogy egy hülye turnén,hülye elkényeztetett sztárocskákat öltöztessek?Persze,ahogy gondoltam ez is csak nekik jó,mert apu végig velem lesz és felügyelhet.Könyörgöm 20 éves vagyok.
-Ezt nagyon nem gondoltátok komolyan igaz?Ez lehetetlen.Nem akarok hülye kis sztárocskákat öltöztetni és hónapokig minden nap más országban ébredni.
-Kicsim nyugodj le.Gondold meg ez egy remek lehetőség.Tapasztalatot szerzel,fizetést is kapsz és világot láthatsz.Ha a turné után is szeretnél Londonba költözni,egyedül és végleg akkor rendben-nyugtatott meg anyu.
Tehát ha túlélem azt a pár hónapot,akkor utána ha én azt akarom elköltözhetek innen.Fogalmam sincs,hogy mit kéne tennem.Egy szó nélkül felálltam és elindultam felvenni a cipőmet.Mikor sikerült felöltöznöm odaszóltam nekik.
-Még átgondolom.Ma este felhívlak titeket,hogyan döntöttem.Sziasztok-ezzel becsuktam magam mögött az ajtót,meg sem várva a válaszukat.
Úgy döntöttem sétálok egyet,miközben átgondolom az egészet.Sosem akartam hírességek között lenni,velük dolgozni meg főleg nem.Anyunak is ebből az élet részéből direkt kimaradtam.Jó elmentem pár koncertjére,hiszen szeretem és büszke vagyok arra,hogy ő az édesanyám de itt be is fejeződött.Most meg azt akarják,hogy hónapokig utazgassak apuval és azzal a hülye csapattal.Én erre nem vagyok képes.Minden nap egy teljesen új helyre utazni és az idő eltolódások,ezeket nagyon nem szeretem.Ezek mellett,viszont ha végigcsinálom ezt a hülye turnét akkor elhúzhatok innen és saját életem lehet.Annyira nehéz ez a döntés.Még csak azt sem tudom kik azok akikkel dolgoznom kell majd.Nem ismerek majd ott senkit,csak aput.Egyből beledobnak egy teljesen összeszokott csapatba engem idegenként.Miközben ezeken gondolkoztam,megérkeztem a kedvenc parkomba és leültem egy padra.Nem érdekelt,hogy hideg van.Mindig ide jövök ha gondolkozni szeretnék.Volt,hogy szakadó esőben itt ültem és csak nézelődtem.Ez a hely mindig megnyugtat.Elővettem a telefonom a zsebemből és miközben feloldottam és kikerestem apu számát csak két szó járt a fejemben.Igen vagy nem.Indítottam a hívást,egy csörgés után fel is vette.
-Szia hercegnőm.Mi a válaszod?-tért egyből a lényegre.Én sokáig meg sem szólaltam azután erőt vettem magamon.
-Szia apu.A válaszom,hogy elfogadom a lehetőséget,de vannak feltételeim-jelentettem ki.
-Rendben Nathalia.Gyere haza és itt mindent megbeszélünk ketten-mondta apu és letette.
Nem tudom,hogy jól döntöttem-e,de remélem nem fogom megbánni.Viszont a feltételeimen semmiképpen sem fogok változtatni.Ha azokat apu elfogadja,akkor talán túlélem ezt a pár hónapot.Elindultam haza és közben azon gondolkoztam vajon milyen lesz az a csapat.Remélem legalább jó fejek és hamar befogadnak.Azt sem tudom fiúk vagy lányok.Jó lenne ha lányok lennének,velük mégiscsak könnyebben kijön az ember.Viszont ha az én stílusomat és viselkedésemet nézzük,lehet a fiúkkal jobban el lennék.Megérkeztem anyuékhoz és ahogy beléptem megláttam anyát.
-Szia kicsim,apád az emeleten vár a dolgozóban-mosolygott rám anyu.
Én is rámosolyogtam,miközben levettem a cipőm.Elindultam az emeletre apuhoz.
-Kop-kop,bejöhetek?-kérdeztem.
-Persze,gyere csak be és ülj le-mondta apu.
-Szóval apu akkor szeretnék a feltételeimről beszélni.Ha valamelyik nem teljesíthető,nem megyek sehova-jelentettem ki igen határozottan.
-Oké.Hallgatom őket és mindent megteszek,hogy megtaláljuk a megoldást.
-Rendben.Az első feltételem az,hogy nem szólhatsz bele mit csinálok,hova megyek meg ilyesmik.
-Tehát saját magad akarsz lenni,mintha én ott sem lennék?
-Igen,pontosan-bólintottam-A második feltétel,nem akarom,hogy tudják én vagyok a főnök lánya.Mert ha ez kiderül mindenki másképp viselkedne velem.
-Ez is teljesíthető.Van még más is?-látszott rajta,hogy már ezek is eléggé feszegetik a határait de nem érdekelt.
-Igen,egy utolsó és ez a legfőbb.A munkán kívül csak akkor vagyok azokkal a sztárocskákkal,ha én akarok.Nem kényszeríthetsz kötelező megjelenésre,ha valami közös buli van,vagy bármi más.Ez csak a munkáról szól nekem.
-Kicsim a munkán kívüli össze jövetelek fontosak,hogy be tudj illeszkedni.Ez könnyebbé tenné neked-próbált győzködni,nem sok sikerrel.
-Nem érdekel apu!Ha akarok megjelenek,ha nem akkor nem-én itt le is zártam a témát.Valószínű látta rajtam,mert nem mondott semmit csak nézett rám.Látszott rajta,hogy nagyon gondolkozik.Egy ideig csendben ültünk azután megszólalt.
-Elfogadom a feltételeidet.De nekem is lenne egy.
-Mi lenne az?
-Semmiféle képpen nem sértegetheted őket és nem lehetsz flegma,ha ők rendesen viselkednek veled-jelentette ki.
Túlságosan is ismer.Tudta jól,hogy ilyen lennék csak azért mert el akarok zárkózni.
-Rendben.Akkor már csak egy kérdés.Melyik híres csapat az?-mutattam neki egy áll mosolyt.
-A One Direction-mondta teljesen nemtörődöm hangnemben.
Teljesen lesokkoltam.Ne csak ezt ne.Nem akarok újra találkozni Vele és a közelében lenni hónapokig.Ezt nem fogom kibírni.