El sem tudom hinni,hogy annyi év után,itt tarthatom a kezeim között,és arra várok,hogy megcsókoljon.Látom rajta,hogy meg akarja tenni,de fél.Én nem tehetem meg,hiszen rettegek attól,ha én teszem meg,felpofoz és még távolabb leszek a célomtól.Neki kell elsőnek lépnie.Nem erőltethetem rá azt,hogy megcsókoljon,pedig látom mennyire szeretné.Minden érintésemre összerezzen,de még mindig próbálja elhitetni velem,és magával is,hogy utál.De elfogom érni,hogy a falak amiket körénk húzott leomoljanak.Amikor rám mosolygott,már szinte biztos voltam a sikeremben,de mikor megszólalt,teljesen mást kaptam.
-Drága Niall- kezdte,és kezét az arcomra simította-Ne is álmodj arról,hogy mi valaha csókolózni fogunk,maximum az álmaidban-mosolygott rám,közben az arcomat ütögette egy kicsit.
Teljesen ledermedtem,hiszen nem erre számítottam.Ő ezt kihasználta,és ellökött magától,ezzel elindulva a szobába.Én csak álltam ott,és néztem arra amerre távozott.Ezt nem hiszem el,kijátszott engem.Mikor magamhoz tértem a kábulatból én is bementem.Az ágyán nyomkodta a telefonját,Zayn pedig valami filmet nézett.Nem bírtam ki,még utoljára odamentem Nati-hoz,és a fülébe suttogtam.
-Te is tudod,hogy itt nincs vége.Nem fogok leállni,amíg ki nem békültünk-mosolyodtam el,és adtam egy lágy puszit a füle mögé,aztán én is elterültem az ágyamon.
Kis idő múlva fogta magát,és kiviharzott a szobából.Barátom,csak kérdőn nézett rám,hogy ez meg mégis mi volt?!Én csak megrántottam a vállamat,bár tudtam,miattam távozott ilyen hirtelen.Zayn nem sokra rá,kikapcsolta a filmet,és felült az ágyon,felém fordulva.
-Most komolyan haver,mi a fene van veletek?Jártatok,és te csúnyán dobtad?-kezdett kérdezősködni,és láttam rajta,nem fogja feladni,amíg válaszokat nem kap.Nagyot sóhajtottam.
-Ez bonyolult.Nem jártunk-próbáltam ennyivel lerázni,de nem igazán sikerült.
-Akkor ki vele,figyelek és időnk is van-jelentette ki.
Ránéztem,és láttam rajta az elszántságot,hogy történjék bármi,akkor is kiszedi belőlem,így bólintottam egyet,és belekezdtem.Zayn végig csöndben és csodálkozva hallgatta a történetet.Észre lehetett venni az arcáról,hogy szerinte is egy nagy barom vagyok.Amikor befejeztem,ő még mindig nem szólalt meg,csak felállt,és átült mellém.Egyszer csak azt éreztem,hogy tarkón legyint.
-Hé,ez meg miért kellett-háborodtam fel.
-Azért,hogy észhez térj végre-válaszolt,kicsit ingerültebben-Sőt ha kell többet is kaphatsz-folytatta most már egy enyhe mosollyal-Hogy tehetted ezt szegénnyel?Most meg azt várod,hogy egyből a karjaidba vesse magát?Te teljesen hülye vagy-rázta meg a fejét.Kezdett idegesíteni,a kioktatása.
-Én nem várom azt.Csak azt szeretném,hogy minden olyan legyen mint régen,vagy talán jobb.
-Ezzel a "rámászok" viselkedéssel,nagyon az ellenkezőjét éred el.Elhiszem,hogy szeretted és még mindig.Sőt az is látszik rajta,hogy ő is szeret téged,de hagyj neki időt.Szerintem,még azon sem tette túl magát,hogy megint a közeledbe kell lennie-magyarázta Zayn.
-De mégis mennyi idő kell neki?Én már most nem bírom ki.Szükségem van rá,haver.De ő a jelek szerint,azt is utálja ha egy légtérben vagyunk.Mit tegyek most?-kérdeztem,miközben segítség kérően ránéztem.
-Nem tudom tesó-veregette meg a vállamat-Az ilyenekben mindig Liam volt az ész.Szerintem beszélj vele,és ő majd tud segíteni abban,mit kellene tenned.
Igaza volt.Mindig ha valamelyikünknek tanács kellett,Liam volt az aki segített megoldani a problémát.
-Rendben,átnézek hozzájuk-mondtam,és felálltam az ágyról.Zayn csak bólintott,miközben lefeküdt az ágyára.
Elindultam,Liam és Louis szobája felé.Ők valahogy mindig egy szobába kerültek,ami jó is,mert Liam egy kicsit féken tudja tartani,őrült társunkat.Amikor megtaláltam a szobájukat bekopogtam,és reméltem,hogy bent vannak.Kis idő múlva nyílt az ajtó,és Louis-al találtam szembe magam.
-Szeva Niall.Mi járatban felénk?-Kérdezte,miközben egy hatalmas mosoly terült el az arcán.
-Hali Lou.Liam itt van?Beszélnem kéne vele-vettem fel egy áll mosolyt.
-Hát tudod,itt van.De most épp mással beszélget,és nem hiszem,hogy be kellene jönnöd-hajtotta le a fejét,és egyből eltűnt a mosolya.
-Nem érdekel,akkor is beszélni fogok vele.Szóval ha megtennéd,hogy beengedsz,azt megköszönném-mondtam gúnyosan,és elindultam befele.Még hallottam a hátam mögül a nem kellene szavakat,de nem foglalkoztam vele.
Ahogy beértem a szobába,elkapott az ideg.Ugyanis ott volt Liam,csak nem egyedül,hanem az én Natim-al.Ültek az ágyon és egymást ölelték,mintha ezer éve ismernék egymást.Éreztem,ahogy a kezem ökölbe szorul,de próbáltam mélyeket lélegezve,lenyugtatni magam.
-Itt meg mi folyik?-szólaltam meg hangosabban,és mérgesebb hangon mint szerettem volna.
Mind a ketten felém kapták a fejüket,és szétugrottak.
-Niall,nyugodj meg-kezdett Liam nyugtatni.Láttam ahogy Lou leül az ágyra,és szinte várja,mi lesz ebből.
-Mi az,hogy nyugodjak meg?Itt ölelgeted az ÉN legjobb barátomat,mintha ezer éve ismernétek egymást-emeltem fel a hangom.
-Nagy tévedésben vagy Horan.Ugyanis NEM vagyok a TE legjobb barátod.Sőt már a barátod sem vagyok-pattant fel Nati és mérgesen közeledett felém.Persze ezt Liam nem hagyta és visszarántotta.
-Mindenki nyugodjon már meg!Niall ülj le,és mindent elmondunk.De először is tisztázzunk valamit.Nincs és nem is lesz köztem meg Nathalia között semmi-beszélt nyugodt hangnemben Li- Szeretem a barátnőmet.Nat-nak szüksége volt valakire akivel beszélhet,és mivel ismerjük egymást egy ideje,hát hozzám jött-fejezte be.
Mi az,hogy egy ideje ismerik egymást?Honnan a fenébe ismerhetnék egymást?Liam sosem mesélt róla,és a reptéren is úgy tettek mintha akkor találkoztak volna először.De úgy látszik,az csak egy nagyon szuper színjáték volt.Ha ebben hazudtak,nem csak nekem,hanem mindenkinek,akkor ki tudja még miben.Még a végén kiderül,hogy mindenkivel milyen régóta haverok,csak engem mellőzött az évek során.Vettem egy mély levegőt,hogy lenyugtassam magam valamennyire,és leültem Lou mellé az ágyra,pont velük szemben.
-Figyelmesen hallgatlak titeket-néztem rájuk komolyan.Ők összenéztek,és Liam belekezdett.
-Szóval,úgy 1 évvel ezelőtt,Sophia megkért,hogy menjünk el egy koncertre ami Londonban volt.Nathalia anyukája lépett fel,Kristin Perez.Sophia nagy rajongója,ezért elintéztem a jegyeket,meg mellé,hogy találkozzunk vele-magyarázta Liam-Amikor a színpad mögé mentünk ott volt Nat.Nem tudtuk,hogy ő Kristin lánya.Bemutatkoztunk egymásnak,és sok mindenről beszélgettünk,amíg az anyukáját vártuk.Csak miután találkoztunk Kristin-nel akkor tudtuk meg ki is Nathalia,de addigra már összebarátkoztunk-sóhajtott Liam.
Én hitetlenkedve hallgattam,de mellettem Lou nem tűnt túl meglepettnek.Lehet ő is tudott mindenről?Ezután Nati vette át a szót.
-Én megkértem őket,hogy ezt tartsák titokban,mert nem szeretném,ha kiderülne kinek a lánya vagyok.Rendes,hétköznapi életet akartam,amennyire csak lehet.Utána elmentünk hármasban szórakozni,és megbeszéltük,hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.Így is lett,azóta is minden nap beszélgettünk,sms-ben vagy telefonon,vagy Liam-el vagy pedig Sophia-val-fejezte be,és úgy nézett rám,mint aki sajnálja,hogy nem mondta el.
-Ha ennyire jóban lettetek,rólam is tudtak?Mindvégig tudták azt,hogy ismersz,és mennyire közel álltunk egymáshoz?-faggattam.
Ő csak lehajtotta a fejét Liam-el együtt,és aprót bólintott.Egész végig hazudtak nekem.Most inkább Liam-re vagyok mérges,hiszen Nathalia-val nem beszéltem,de Liam végig mellettem volt,és egy szót sem szólt.Pedig ő tudott arról ami Nati és köztem volt,mert régebben mikor szomorú voltam miatta,elmondtam neki.
-Liam,hogy tudtad végig nézni ahogy miatta szenvedek,miközben te beszéltél vele,és jóban voltatok?Hatalmasat csalódtam benned-a hangom tele volt csalódottsággal.
-Figyelj Niall,szerintem ezt mind azért tette mert védeni akarta Nathalia-t- kezdett győzködni Lou-Megkérte őket,hogy ne szóljanak neked.Nem szeghették meg az ígéretüket- tette,vállamra a kezét,amolyan sajnálom módon.
-Te csak ne védd őket jó?!-emeltem fel megint a hangomat-Egyáltalán nem tűnsz meglepettnek.Te is végig tudtad,hogy ismerik egymást?
-Nem,nem tudtam.Csak azután tudtuk meg mindannyian,miután elrohantál a próbárol,ahogy megtudtad ki lesz a segítő-hajtotta le a fejét.
Tehát miután elviharzottam,Liam mindenkinek elmesélte,hogy ismerem Nati-t.De várjunk csak,Nathalia anyukája egy világsztár?De a jelenlegi főnökünk David,aki Kristin Perez férje,tehát akkor ő Nati apja.Akkor miért szólította a nevén?
-Tehát a te apádé a cég ahova átmentünk?David az apád?-kérdeztem Nathalia-ra nézve.
-Igen,de nem akartam,hogy a stáb tagok tudják,és másként bánjanak velem-mondta,és most semmi megvetést vagy haragot nem vettem ki a hangjából.
-Fiúk,magunkra hagynátok egy kicsit?Szeretnék nyugodtan beszélni Nati-val- néztem rájuk.Lou egyből bólintott,míg Liam kérdőn nézett Nat-ra.A lány csak bólintott,mire a két fiú távozott.Hosszú ideig csak ültünk egymással szemben,és néztük a másikat.Fogalmam sincs,mit kéne most tennem vagy mondanom.Tudom a múltban hibáztam,de mint kiderült ő is.Én megpróbálom helyrehozni,most az a kérdés ő megpróbálja e,hogy újra normális legyen a viszonyunk.Legalább csak annyi,hogy veszekedés nélkül tudjunk beszélgetni.
-Sajnálom-hallottam meg halk hangját,amit a csöndes szoba miatt,tisztán értettem.
-Pontosan micsodát?Azt,hogy rávetted az egyik legjobb barátomat,hazudjon nekem évekig,vagy azt,hogy úgy tettél,mintha csak én hibáztam volna?-néztem a szemeibe,amiben fájdalom tükröződött,és könnyekkel telt meg.
-Mindent sajnálok.De te szakítottál meg velem minden kapcsolatot.Ha felbukkantam volna,akkor féltem,hogy megint elküldesz a közeledből,és akkor már nem csak téged veszítelek el,hanem őket is-mondta,miközben egy könnycsepp legördült az arcán.
-Nem küldtelek volna el.Amikor azokat mondtam régen,szinte egyből megbántam értsd meg-guggoltam le elé,és letöröltem egy könnycseppet az arcáról-Minden nap rád gondoltam,de nem volt merszem megkeresni,mert gyáva voltam.Tudtam,hogy életem legnagyobb hibája volt,és nagyon sajnálom Manó-amikor a kedvenc becenevén hívtam még jobban felsírt.Én csak mellé ültem és magamhoz szorítottam,miközben hátát simogattam,nyugtatásképpen.Fogalmam sincs mi lesz ezután,de remélem most már minden helyrejön.Nem akarom újból elveszíteni.Amikor kicsit lenyugodott,elengedtem és hagytam,hogy rám nézzen.Biztatóan rámosolyogtam,hogy minden rendben van.
-Kezdjük előröl-csak ennyit mondott.
-Rendben-néztem rá,és a kezemet nyújtottam-Niall Horan vagyok-nevettem fel,hosszú idő óta a legőszintébben.
-Nem így te hülye ír-nevetett fel ő is,és ellökte a kezemet-Csak onnantól,hogy ide érkeztünk.Próbáljuk meg elfelejteni a sérelmeket,és helyrehozni a barátságunkat.
-Ez eléggé jól hangzik,de lehet lesz vele egy kis baj-küldtem felé egy pimasz mosolyt.
-Ó,igen?Megtudhatom,hogy micsoda?-ment bele a játékba.
-Lehet,ezúttal nem érem be,csak barátsággal-kacsintottam rá,még mindig mosolyogva.
-Hát szöszi,ez sajnálatos.Ugyanis engem,TE csak nagyon nehezen szerezhetsz meg-terült szét egy önelégült vigyor az arcán,miközben felállt mellőlem.Én is felálltam,és megálltam vele szemben.
-Szeretem a kihívásokat.Főleg,ha olyan ami rólad szól-húztam tovább.
-Akkor ezt nagyon sokáig imádni fogod-került ki mosolyogva,de mielőtt kinyitotta volna az ajtót,visszaszólt-Ja,és Horan- szólt,és megvárta míg ránézek-ne merj rám mászni,mert nem éled meg a turné kezdetét-mosolyodott el egy kacsintás kíséretében.Nem bírtam ki,hogy ne szóljak vissza,mielőtt becsukódik az ajtó.
-Majd meglátjuk Manó-nevettem fel,és már csak az ajtó csukódását hallottam.
Ha játszani akar,akkor játszunk.Ismerem minden egyes kis rezdülését,megfogom szerezni.Ezzel csak az a baj,hogy ő is ugyan úgy ismer engem,ez viszont vissza üthet.De már nem érdekel,hiszen úgy ahogy kibékültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése