Ez a két hónap nagyon gyorsan eltelt.Apuval,rengeteget beszélgettünk,és segítettem neki a szervezésben is.Anyunak egy hónapja elindult a turnéja,így csak skype-on tudtunk beszélni,2 naponta.Mindig nehezen viseltem amikor turnézni ment,mert nem tudtam csak úgy megbeszélni vele a gondjaimat.Most úgy tűnik apuval is sikerül.Látta rajtam,hogy valami nincs rendben,amikor közölte kikkel megyünk a turnéra,elkezdett faggatni.Úgy döntöttem joga van tudni,így elmeséltem neki mindent.Nagyon megértő volt,de mondta,hogy szerinte meg kéne próbálni rendezni a helyzetet,ha személyesen találkozunk.Annyira meggyőző tud lenni,hogy elgondolkoztam rajta,talán igaza van.De amikor hajnalban felhívott Niall,minden előjött bennem újra.Nehéz volt,mert szerelmes voltam belé,és pont mielőtt elmondhattam volna ellökött magától.Tudom,ha nem tudta volna meg,hogy velük leszek hónapokig,továbbra sem érdekelném.Mielőtt jobban felidegesítettem volna magam,rácsaptam a telefont.Azóta rengetegszer hívott,de mikor rájött arra,hogy nem fogom felvenni,feladta,de nem teljesen.Most sms-ekkel bombáz,szinte megállás nélkül.Egyre sem válaszoltam.Már itt vagyunk apuval és a legtöbb stáb taggal a Sydney-i repülőtéren,és várjuk a fiúkat.Nagyon izgulok.Komolyan nem értem,minek kell őket megvárni.Megismertem Caroline-t.Nagyon kedves és aranyos nő,szerintem jól megleszünk.A többiek is jó fejek,úgyhogy megkönnyebbültem.Lehet,nem is lesz ez olyan szörnyű,egy embert leszámítva.Láttuk ahogy leszállt a gépük,és az én gyomrom görcsbe rándult.Nem tudom,hogyan kéne fogadnom,hiszen köszönni csak kell egymásnak.
-Apu,nem várhatnék inkább kint az egyik kocsiban?-néztem könyörgőn apámra,de szinte meg sem hatotta.Véleménye szerint mindent tisztáznunk kéne egymással.
-Kislányom,már százszor elmondtam,hogy nem.Az lesz a legjobb,ha minél előbb tisztázzátok a dolgokat-nézett rám komoly tekintettel,amitől kicsit megijedtem.
Mikor megláttuk a fiúkat,mindenki mosolygott és örültek nekik.Én is örültem,hogy megismerhetem őket.Nagyon kedvesen bemutatkoztunk egymásnak.De amikor Niall elé toltak,hogy bemutassanak minket,csak néztünk egymásra.Megmozdulni sem bírtam,utáltam,hogy ennyi idő után is ugyan úgy érzek,amikor gyűlölnöm kéne.Látszott rajta,hogy ő sem tud mit kezdeni a helyzettel.Amikor sikerült összeszednem egy kis bátorságot,akkor gúnyosan elmosolyodtam és megszólaltam.
-Csá-ennyit tudtam neki mondani.
Utána elmentem mellette a kocsihoz.Hallottam,ahogy a többiek megkérdezik tőle,hogy ez meg mi volt.Meg azt is,hogy ismerjük e egymást.De Niall lerázta őket egy hagyjuk-al.Ahogy kiértem a kocsikhoz,beszálltam az egyikbe.Nem tudtam kit fognak velem összerakni,de ha apám szervezkedett,akkor van tippem.Pár perc múlva,beült középre Zayn,és őt követte Niall.Előre sajnáltam szegény Zaynt,mert hosszú lesz ez a fél óra velünk.Tudom,hogy vitatkozni fogunk.
-Szóval Nathalia,szólíthatlak Nati-nak-kérdezte Zayn kedvesen,miközben rám nézett.
-Bocsi Zayn,de azt nem nagyon szeretem-mosolyogtam rá,és tovább folytattam-Csak egy ember hívhatott így,de már neki sincs semmi joga hozzá-néztem igen gúnyosan az érintettre,amit Zayn egyből észrevett.Odakapta Niall-re a fejét és értetlenül nézett rá.
-Most komolyan,ti ismeritek egymást?-kérdezte értetlenül.
-Mert nem engeded,hogy újra jogom legyen hozzá-háborodott fel Niall,és úgy tett mintha Zayn meg sem szólalt volna-Ha adnál egy esélyt,hogy bebizonyítsam,többet nem hagylak eltűnni az életemből,akkor nem bánnád meg-folytatta.
-Nem fogok bedőlni neked.Túl jól ismerlek.Ha nem lenne ez a helyzet,te továbbra is boldogan élnél és eszedbe sem jutnék.Hagyj engem békén-jelentettem ki,és kezdtem egyre mérgesebb lenni.Szegény Zayn,közöttünk csak meghúzta magát,és a fejét kapkodta.
-Hát,ha ezt gondolod,akkor nem is ismersz igazán.Te mindig fontos voltál és vagy,még mindig,nekem.Elismerem,hogy hatalmasat hibáztam akkor,de úgy éreztem az a helyes.Csak utána jöttem rá mekkorát tévedtem-felelte és most már nem idegességet láttam a szemében,hanem teljesen mást.Megbánást és szomorúságot.De nem szabad neki engednem.Nem engedem meg neki,hogy még egyszer összetörjön.
-Örülök,hogy ezekre rájöttél,csak az a kár,hogy túl későn.Felejts el Horan,komolyan mondom-nagyon közel álltam a síráshoz,de nem szabad kimutatnom,mennyire fáj még mindig.
-Basszus,értsd már meg,hogy nem megy.Szerettelek és még most is ugyan úgy szeretlek mint négy évvel ezelőtt-szinte üvöltött,és közben az előtte lévő ülésre csapott.
A kocsiban egy pillanat alatt,megfagyott a levegő.Senki még az őrök sem mertek megszólalni.Én is teljesen lesokkoltam,és csak néztem rá.Ezt nem tudom elhinni,végig szeretett és még mindig.De ha szeretett,hogy volt képes elhagyni?Miért,engedte,hogy elsétáljak?
-Én is szerettelek Horan.De ez abban a pillanatban,elmúlt,ahogy kimondtad akkor,azokat a szavakat-hazudtam rezzenéstelen arccal.Nem tudhatja meg az igazat.Nem engedem,hogy megtudja.Ő csak szomorúan nézett egy darabig,utána kifele kezdett el nézni az ablakon.Szerettem volna oldani a feszültséget,így Zayn-hez fordultam mosolyogva.Szegény srác,még mindig megszeppenve nézett.
-Szóval mesélj valamit magadról-kértem kedvesen.
-Szerintem te érdekesebbet tudnál mesélni-mosolygott rám,már bátrabban.
-Lehet,hogy igazad van.De ezt inkább,most kihagynám-kacsintottam rá viccelődve.
Ő bólintott,hogy tudomásul vette,ez nem az a hely,ahol beszélni szeretnék erről.Mikor feloldóttunk mind a ketten,nagyon jót beszélgettünk.Sok mindent elmesélt az életéről és magáról,én pedig úgy szint.Eléggé megkedveltem,és biztos a barátnőjét is nagyon bírnám,amennyit mesélt róla.Érzem,hogy mi jóban leszünk.Niall,mindvégig csak kifele bámult,de látszott rajta,hogy odafigyel minden részletre amit mesélek.Nem olyan sokára megérkeztünk a hotelhez.Egyből kipattantam,és két őr kíséretével besiettem az előcsarnokba.Rengeteg rajongó volt kint,a fiúk ez miatt csak sokára értek csak be.Mindenki itt gyülekezett és beálltak apám elé,ő fogja kiosztani a szobákat.Már előre rettegek tőle.
-Szóval,örülök,hogy mindenki épségben ideért-mosolygott ránk-A szobák 3 és 2 ágyasak lesznek.Egyedül az én szobám lesz csak 1 ágyas.A felosztás ugyan az,mint ahogy ide érkeztetek.Remélem mindenkinek megfelel-nézett végig mindenkin komolyan.
-David!-szólítottam a nevén,ami nagyon fura volt,de nem akartam lebukni-Nekem nem igazán felel meg ez a szoba megosztás-magyaráztam,miközben mindenki engem nézett.
-Tényleg?Azt is kifejtenéd mi a baj vele?-mosolygott önelégülten rám apu.Tudta,hogy innen egyből tudni fogom,bármit mondok vagy teszek,semmit sem fog változtatni.
-Zayn-el semmi bajom,még bírom is.Nekem a másikkal van bajom Horan-el-válaszoltam elég bizonytalanul,ami szerintem mindenkinek feltűnt.
-És mi a problémád pontosan Niall-el?-kérdezgetett tovább,persze még mindig mosolyogva.Utálom amikor ezt csinálja.
-Tömören fogalmazva az,hogy létezik-néztem rá az érintettre egy gúnyos mosollyal.Ő csak nézett rám,közben mindenki hangosan húú-zott a háttérben-Kicsit bővebben kifejtve az,hogy ha huzamosabb ideig össze leszek zárva vele,akkor nem biztos,hogy megéli a reggelt-fejeztem be.
-Nathalia,elég legyen-emelte fel apám a hangját-Nem érdekel a nézet eltérésetek.Megkértelek rá,hogy rendezzétek el.A szoba felosztás marad.Majd Zayn felügyel rátok,hogy egyben maradjatok.Téma lezárva.Mindenki menjen pihenni,csomagolni vagy amit akar.Még 3 napig szabadok a napok,a próbák után-fejezte be a mondandóját,és elindult felfelé.
-Ezt nem hiszem el-morogtam az orrom alatt,és elindultam én is a szobánkba.
A fiúk végig mögöttem jöttek,és hallottam,hogy valamiről nagyon suttognak.Amint beléptem a szobába,teljesen lefagytam.Gyönyörű volt.Három ágy foglalt helyet egymás mellett,csak egy-egy éjjeli szekrény választotta el őket.Szemben volt egy hatalmas tv.Volt még egy ajtó annál a falnál,egyből benyitottam,és egy csodaszép fürdőt pillantottam meg.Hatalmas volt.Apuékkal voltam már hotelekben,de eddig ez a legszebb.Amikor kiléptem a fürdőből,láttam,hogy a fiúk már az ágyuknál pakolásznak.Nem foglalkoztam velük.A hatalmas ablakhoz mentem,és elhúztam a függönyt.Akkor láttam,hogy van erkélyünk,egy csodálatos kilátással.Nem bírtam,ki kellett
mennem,a korlátra raktam a kezem és csak csodáltam a látványt.Ha másért nem,ezért megérte itt lenni.Hallottam,hogy valaki kijött még,de nem is figyeltem oda rá.Egyszer csak,egy mellkas feszült a hátamnak,és egy-egy kéz jelent meg enyéim mellett,ahogy támaszkodott.Egyből tudtam ki az.De bárcsak ne ő lenne.
-Gyönyörű a kilátás igaz?-kérdezte a fülembe suttogva.
Egyáltalán nem volt rossz idő,engem mégis kirázott a hideg,erre a cselekedetére.Nem hiszem el,hogy még most is képes vagyok így reagálni a közelségére.Mozdulni sem bírtam,megszólalni meg főleg nem.Muszáj erőt vennem magamon,nem hagyhatom,hogy elgyengüljek.
-Igen,valóban gyönyörű.De te viszont elhúzhatsz közelemből-fordultam meg karjai között,és próbáltam mérgesnek látszani.
-Miért Nati?Mi lesz,ha nem teszem meg?-hajolt teljesen az arcomhoz,és úgy suttogta,mintha valami titok lenne.
-Ne hívj így-csattantam fel-Neked,mint mondtam,nincs jogod ehhez,és már soha nem is lesz.
-Ezt még te sem hiszed el-felelte nyugodtan-Látszik rajtad,hogy még most is ugyan olyan fontos vagyok neked.Egy érintésemtől megremegsz.Engem nem tudsz átverni.Lehet másokat sikerül,de én egy pillantásodból megmondom,hogy még mindig fontos vagyok neked.
-Hát Niall,ezt nagyon rosszul látod-próbáltam tartani magam-Akkor,amikor eldobtad a barátságunkat,engem örökre elvesztettél-folytattam a szemeibe nézve-Sajnálom,de ezt soha nem tudom neked,megbocsátani.
-Ezt hazudhatod magadnak de nekem nem-ő is a szemeimbe nézett,és még mindig vészesen közel voltunk egymáshoz-Küzdeni fogok érted.A bizalmadért,a barátságodért és ha lehetséges a szerelmedért.Mert én 4 éve rohadtul szerelmes vagyok beléd.
Te jó ég.Miért mond ilyeneket?Miért teszi ezt velem?Azok után amit tett,nem engedhetek neki.De itt áll közvetlenül előttem,és tényleg szinte csak egy hajszál választ el minket egymástól.A legrosszabb,hogy nem tudom meddig bírom ezt a helyzetet tovább.Annyira hívogatóak az ajkai.Ezekre a gondolatokra,akaratlanul is lenézek a szájára,amit biztosan észrevett,ugyanis ő is,lenézett az enyémre.Kaján mosoly terült szét az arcán,és úgy szólalt meg.
-Látom rajtad,hogy meg szeretnél csókolni-kezdte az ajkaimra suttogva,mire én megremegtem-Tudom mit érzel most,mert én is ezt érzem.4 éve várok arra,hogy megcsókolhassalak-hajolt a fülemhez,és onnan elindult a nyakamra,a bőrömet épphogy érintve-Gyerünk Manó.Mind a ketten tudjuk,mit akarunk,és annyi év után,most itt a lehetőség.Csókolj meg!-jelentette ki,és a nyakamra adott egy lágy,gyengéd puszit.
Ez követően,megint egymás szemében vesztünk el.Túl jól ismer,és ezt utálom.Igen,meg akarom csókolni,mindennél jobban.De ha hagyom,hogy megtörténjen nincs vissza út.Nem hagyhatom,hogy ennyivel megússza azt a 4 év szomorúságot amit nekem okozott.Azt akarom,hogy szenvedjen meg azért,hogy visszakapjon.Erre a gondolatra elmosolyodtam.Azt hihette miatta,mert ő is elmosolyodott.Rendben Horan,próbálj csak megszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése