Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a szobába.Visszakaptam a legjobb barátomat,ha nem is teljesen,de jó úton járunk.A szobába belépve láttam,ahogy Zayn egy párnát ölelve alszik az ágyán.Nagyon aranyos volt.Halkan lépkedtem a bőröndöm felé,mert nem szerettem volna felébreszteni.A bőröndömből kiszedtem egy pizsama rövidnadrágot és egy bő pólót.Mivel nem terveztem,hogy ma megyek bárhova is,ezért úgy döntöttem elmegyek letusolni.A fürdő ajtaját bezártam,hiszen mégis csak két fiúval osztozom a szobán,és nem lenne kellemes ha véletlenül rám nyitnának.A fürdéssel egy negyed óra alatt végeztem és mikor kiléptem az ajtón láttam,hogy Niall is megérkezett.Bár békét kötöttünk,még mindig félve néztem rá és rögtön el is kaptam róla a tekintetem amikor megláttam,hogy nincs rajta felső.Persze ezt észre vette és nem hagyhatta szó nélkül.
-Ugyan Nati,régen is láttál felső nélkül,amikor strandolni voltunk.Most miért lettél ilyen szégyenlős?-mosolygott rám.
-Nem vagyok szégyenlős.Egyáltalán nem érdekel mi van rajtad vagy éppen mi nincs-vágtam vissza neki a hangomat nem felemelve.
-Tényleg?-kérdezte,miközben felállt az ágyról és elém lépett-Akkor az sem zavarna ha meztelenül aludnék?-jelent meg egy önelégült mosoly az arcán.Téved,ha azt hiszi ezzel megfogott.
-Állítsd le magad nagyfiú.Nem bírom az olyanokat akik így akarnak rám hajtani-böktem mutatóujjammal a mellkasára-És ezt pont neked kellene a legjobban tudnod-néztem a szemébe.
-Persze,hogy tudom,manó-állta a tekintetem-De hiányzott már az,hogy egy kicsit idegesítselek.
-Megváltoztam négy év alatt.Jobb ha vissza veszel,és olyan leszel mint régen voltál.Nem ez az úgy is megszerezlek,öntelt barom-válaszoltam komolyan.
-Értettem,nyugi-mosolyodott el-Bocsánat,csak tudod,annyira nem tudom még kezelni ezt a helyzetet-túrt bele a hajába.Zavarban volt,látszott rajta.Erre nem tudtam mit mondani,inkább eltereltem a beszélgetést.
-Menj inkább fürdeni Nialler- mondtam mosolyogva.
-Rendben-hajtotta le a fejét.
Összeszedte a dolgait és elindult a fürdőbe,azután magára zárta az ajtót.Én kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamon.A laptop-om az ölembe vettem és elkezdtem böngészni a neten.Most,hogy nem kellett attól félnem,elsírom magam,ha meglátok Niall-ről valamit úgy döntöttem kicsit utána olvasok mit csinált ebben a négy évben.Annyira belemerültem az olvasásba,hogy észre sem vettem Zaynt,aki időközben felébredt.
-Szóval már nem akarjátok megölni egymást?-kérdezte,és én kicsit összerezzentem ijedtemben.
-Úgy néz ki jó úton haladunk,hogy visszakapjuk egymást-néztem felé-De még nagyon sok kétség és lezáratlan dolog maradt bennünk-szomorodtam el.
-Tudod,Niall mindig mesélt nekünk történeteket rólad-kezdett bele,miközben felült-Persze,mindig csak Manónak hívott,így a nevedet sosem tudtuk meg-mosolygott rám-Mostanáig.Kérdeztük tőle,ha ennyire szeretett akkor miért tette azt amit?!A válasza mindig csak annyi volt,hogy mi ezt nem érthetjük,de megbánta,és szerelmes beléd-fejezte be.
-Akkor annyi időn keresztül szerinted miért nem keresett?
-Szerintem azért mert félt attól,hogy elküldöd őt.Lásd be,valószínűleg tényleg így tettél volna-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Azt hiszem,igazad van-ismertem el.Igaza van,vagy durván elküldöm,vagy csak szimplán rácsaptam volna a telefon.
-Na látod-mosolygott rám-De mondhatok valamit?
-Csak nyugodtan-nevettem fel,hiszen vicces,hogy pont vele tudok ilyenről beszélni,hisz alig ismerem.
-Tényleg nagyon szeretett és szeret téged.Szerelemmel.Ne lökd el magadtól.Látom rajtad,hogy te is így érzel iránta.Adj neki esélyt,hogy bizonyítson-nézett a szemembe.
-Rendben-ahogy ezt kimondtam,Niall lépett ki a fürdő ajtaján.
Mikor meglátott minket,szerintem láthatta rajtunk,hogy komoly dolgokról beszéltünk,mert egyből megállt,és felváltva nézett ránk.
-Talán megzavartam valamit?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Nem tesó-válaszolt azonnal Zayn-Ha végeztél akkor én is elmegyek,letusolni-állt fel az ágyról,azután elvonult a fürdőbe.
Niall furcsán méregetett,ahogy leült az ágyára.Mikor végig néztem rajta akkor esett csak le,hogy egy szál bokszerben van.Te jó ég,ez meg akar ölni.Éreztem ahogy elpirulok,és valószínű,ő is kiszúrta,mert hatalmas mosoly jelent meg az arcán.A laptopomat magam mellé helyeztem,és zavaromban a párnába temettem az arcom,hogy ne lássa.Hallottam,hogy motoszkál a szobába,de a világért sem emeltem volna fel a fejem.Már csak arra lettem figyelmes,hogy a gépem helye besüpped mellettem.Gondolom átrakta valahova.Mikor hozzá ért a hátamhoz,az egész testem beleremegett.Nem bírtam ki,hogy ne nézzek fel rá.Félve emeltem fel a fejem,és láttam,hogy még mindig mosolyog.
-Most komolyan.Miről beszélgettetek ti ketten,hogy így zavarba jössz mindentől?!-nevetett fel.
-Nem rád tartozik szöszi-nevettem én is,és felültem,hátamat az ágynak támasztva.
-Ó dehogynem-jelentette ki-Tudom,hogy rólam volt szó.Előlem,TE nem tudsz semmit titkolni-emelte ki a te szócskát vigyorogva.Túl jól ismer,és ezt én utálom.
-Ezzel csak az a baj Niall,hogy én is pontosan ismerem minden egyes kis rezdülésedet-hajoltam közelebb az arcához,és az én arcomra is levakarhatatlan vigyor került.Tudom,hogy ezzel megfogtam.Tudja,hogy igazam van.
-Talán,de csak talán.Lehet,hogy igazad van-hajolt ő is közelebb,így már nem sok választott el minket egymástól-Bizonyítsd be.Mire gondolok most?-suttogta szinte az ajkaimra,mire én nagyot nyeltem.
-Valószínű,hogy egy sajtburgerre-próbáltam oldani,kicsit a helyzetet,elég kevés sikerrel.
-Téves válasz-jött még egy hajszállal közelebb,ezért amikor újból megszólalt az ajka súrolta az enyémet-Arra gondoltam,vajon milyen lehet megcsókolni,téged-mosolyodott el.Amint megéreztem ajkait,levegőt is elfelejtettem venni.Hihetetlen mit el nem tud érni,egy pillanat alatt.Hiszen ma délután,még gyűlöltem,most meg szinte hagyom,hogy megcsókoljon-Te is szeretnéd tudni,milyen lehet engem csókolni-nem kérdezte,hanem kijelentette.Hallottam,hogy Zayn végzett a fürdéssel,és valószínű nemsokára kilép hozzánk.Niall is észrevehette,mert hirtelen csak egy gyors puszit adott a számra,és el is húzódott.
-Legközelebb,remélem senki nem zavar meg-suttogta a szemembe nézve,és visszatette a gépemet mellém,ő pedig lefeküdt az ágyra és elkezdett tv-zni.
Én teljesen lefagyva ültem ott,és csak néztem előre.Azt sem érzékeltem Zayn kijött e,vagy ha igen akkor mikor.A gondolataimba merültem.Mégis mi a fene volt ez?Miért hagytam,hogy a legjobb barátom,csak úgy szájon pusziljon?Jó persze ezek annyira hülye kérdések.Nagyon jól tudtam a választ.Azért mert szerelmes vagyok belé.Elgondolkodtatott amit Zayn mondott.Adnom kell egy esélyt,ennek az egész fura helyzetnek,mert én is ezt akarom,de nem hagyom magam könnyen.Egyszer csak,egy kézre lettem figyelmes amit előttem lengettek.
-Hé Nathalia,élsz még?-kérdezte viccesen Zayn.
-Persze,csak egy kicsit elbambultam-küldtem felé egy mosolyt.
-Amúgy várod már,hogy lásd milyen élőben egy igazi One Direction koncert?-érdeklődött.
-Őszintén eddig egyáltalán nem vártam.Tudod nem szeretnék megsüketülni,több tíz ezer visító csajszi miatt-nyújtottam ki rá a nyelvemet-De most,hogy ezzel a majommal a másik ágyon rendeződött a kapcsolatunk,egészen várom-nevettem fel.
-Kikérem magamnak.Én nem is vagyok majom-duzzogott Niall.Mi csak jót nevettünk rajta.Hiányzott,hogy ugrathassam.
-Jól van szöszi,nyugi van-nevettem még mindig-Szerintetek,melyikőtöknek nehezebb ruhát választani?Jó lenne tudni,hogy mire számítsak-faggattam őket félénken.
-Hát,azt könnyebb lenne megmondani,kiket a legkönnyebb-szólalt meg Zayn-Ők természetesen,Niall és Liam.Nem igényelnek nagy munkát,még a hajuk miatt sem-nevetett fel.
-Igen van egy megszokott,és nekünk az tökéletes-folytatta Niall-Persze haj terén,Zayn a legnehezebb eset.Louis és Harry ugyan annyira közép szinten vannak,haj kérdésben.Liam abban viszont mindenre nyitott,én már nem annyira-mosolyodott el-Öltözködés terén,Zayn és Lou jönnek utánunk.Nem túl válogatósak.Abban Harry a legkényesebb.Őt jobb ha meghagyod Caroline-nak.De engem bármikor öltöztethetsz-húzogatta a szemöldökét,mikor ránéztem.Nem bírtam ki,hogy ne vágjak vissza.
-Ó tényleg édes-kaptam a szívemhez,és mézesmázos hangon folytattam-Pedig én levetkőztetni akartalak-jelent meg egy mosoly az arcomon-Úgy látszik,hogy ezt már elfelejthetem.Milyen kár,ugye?-fejeztem be.Zayn már szinte sírt a nevetéstől,míg Niall csak nézett rám,és eltartott egy ideig míg megszólalt.
-Ez nagyon csúnya húzás volt Perez-mutogatott felém,próbálta elbújtatni a mosolyát de a szeme mindent elárult-Ezért még számolunk.
-Most aztán megijedtem-néztem kihívóan-Segíts Zayn,félek.Komolyan-ugrottam át,az említett ágyára és bújtam mögé nevetve.
-Na jó,ti tényleg nagyon viccesek vagytok,de lassan aludni kéne-szólalt meg Zayn,két nevetés között-Holnap próbánk van.
-Igazad van-másztam vissza a helyemre-Jó éjt srácok-köszöntem el miközben lekapcsoltam a villanyt.
-Jó éjt-folytatta a sort Zayn.
-Én még tv-zek,ha nem zavar?!De nektek jó éjt-mondta Niall.
-Engem nem zavar-mondtam halkan.Mivel a másik társunk nem válaszolt,arra következtettem,hogy már el is aludt.Jó gyorsan.Én Niall felé fordultam,és nem feltűnően a takaró alól kukucskálva pillantottam néha rá.Annyira szeretem.Így aludtam el,nyugodtan és mosolyogva.
...
Nem tudom,hány óra lehetett mikor felébredtem,de a tv még mindig ment,és mikor kinyitottam sötétséget láttam.Csak a tv adott egy kis fényt a szobának.Ránéztem Niall-re,láttam,hogy még ébren van.Vajon miért nem alszik?Nehezen felültem az ágyon.Ő egyből rám kapta a tekintetét.
-Sajnálom.Én ébresztettelek fel?-szólalt meg halkan.
-Semmi baj.Nem te keltettél fel,magamtól keltem.Te miért nem alszol?
-Nem tudok-húzta el a száját.
-Miért nem?Hiszen már hajnali két óra-néztem meg a telefonomon az időt.
-Tudod,mindig mielőtt elkezdjük a turnét,annyira várom és izgatott vagyok,hogy nehezen alszom el.Most meg,még több minden kavarog bennem-fordítottal el tőlem a fejét.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve,kibújtam a takaróm alól és mellé feküdtem.Éreztem,hogy egyenlőre nem tud mit kezdeni a helyzettel,de kis idő után magához húzott,és fél kézzel átkarolt.Nagyon jó volt újra az ölelésében lenni.
-Hiányzott már ez-suttogta és a hajamba puszilt.
-Pontosan mire gondolsz?-néztem fel rá,értetlenül.
-Ránk.Arra,hogy ennyire közel legyünk újra egymáshoz.Emlékszel régen mennyit aludtunk együtt?-mosolyodott el-Az első közös alvásra?
-Nehéz lenne elfelejteni-nevettem fel halkan,és a mellkasához nyomtam a fejem-A te szobádban voltunk,a kicsi egy személyes ágyadon.Alig fértünk el-néztem újra rá,mosolyogva.
-Tényleg.Vicces volt,főleg mikor már az első öt percben összevesztünk a takarón-forgatta meg a szemét-Aztán,meg az éjszaka közepén arra ébredtem,hogy lerántod rólam,én meg a padlóra esek-nevetett fel.
-Jólvan na.Nem direkt volt,aludtam-védtem meg magam.
-Hát persze-szorított jobban magához.
-Tudod,nekem is nagyon hiányzott valami-kezdtem szégyenlősen,miközben a szemeibe néztem.
-Micsoda?
-Te.Mi.Az,hogy újra veled lehessek,együtt nevessünk-mondtam és közben,éreztem,ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon.Ő,felemelte a kezét,és letörölte.
-Ne sírj.Most már itt vagyok,együtt vagyunk.Minden rendben lesz,soha nem engedlek el többet,ígérem-döntötte a homlokát az enyémnek.
-Köszönöm-feleltem hálásan.
-Én köszönöm,hogy adtál egy esélyt,helyrehozni mindent.
-Csak el ne szúrd-mondtam neki játékosan.
-Soha-jelentette ki határozottan-Remélem,ma velem alszol.Nem szívesen engedlek el magam mellől,most,hogy újra itt vagy-vigyorodott el.
-Veled alszom-küldtem felé én is egy biztató vigyort.
Lekapcsolta a tv-t,és elhelyezkedtünk.Oldalt feküdtünk,én a mellkasához nyomtam a fejem,miközben ő átkarolt és úgy húzott magához,még közelebb.Most nem veszekedtünk a takarón,az ágyat sem éreztem kicsinek,sőt talán túl nagy is volt.
-Jó éjszakát,Manó-suttogta a fülembe,és adott egy puszit a hajamra.
-Jó éjszakát Nialler- adtam egy gyengéd puszit a mellkasára.
Már nem gondolkoztam tovább,rájöttem mit szeretnék,és mi a legjobb mindkettőnknek.Vele akarok lenni,mindig,és úgy érzem ő is ezt érzi.Holnaptól,minden megváltozik.Remélem jó irányba.Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.Végre a legjobb helyen voltam.Az ő ölelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése