Mocorgásra lettem figyelmes magam mellett.Hirtelen nem tudtam,ki az aki mellettem fekszik.A szememet még nem akartam kinyitni annak a reményében hátha visszatudok aludni.Aztán,szépen lassan beugrottak a képek a tegnapi napról.Vissza kaptam a legjobb barátomat,még ha egyenlőre nem is teljesen.Hihetetlen,hogy egy nap leforgása alatt ennyi minden történt velünk.Most pedig itt fekszik mellettem,hozzám bújva,miközben átkaroljuk egymást.El tudom képzelni,hogy minden reggel így ébredjek fel,csak annyi különbséggel,hogy a barátnőmnek nevezhessem közben.Magamban elmosolyodtam és belefúrtam az arcom a hajába.Már majdnem sikerült visszaaludnom,amikor halk suttogásra figyeltem fel és éreztem magamon,hogy néznek.A hangokból ítélve ketten beszélgettek és méghozzá rólunk.
-Szerinted,összejöttek az éjszaka?-kérdezte halkan és csodálkozva Liam.Már azt is tudom,ki az egyik.A tippem szerint a másik csak Zayn lehet.
-Nem tudom,éjszaka félig meddig ébren voltam,mikor Nati átmászott Niall-hez,de nem hallottam miről beszélnek-válaszolt neki Zayn.
-Zayn meséltem neked,hogy miért állnak mind a ketten olyan közel hozzám-kezdett bele Liam a magyarázatába.Kíváncsi vagyok mire akar kitérni-Látszik rajtuk,hogy mind a ketten oda vannak a másikért.Ugyan akkor féltem is őket mert,lehet négy éve minden könnyű volt Mullingar-ban,de azóta nagyon sok minden történt.Főleg Nati-t féltem-fejezte be halkan.
-Igazad lehet,sok minden másképp van,mint akkor volt,de minden rendben lesz-nyugtatgatta Liam-et.
-Nagyon remélem-sóhajtott fel-Holnapra itt lesz Sophia és akkor majd ő kifaggatja Nathalia-t -mondta és éreztem a hangján,hogy mosolyog.
Igaza van Liam-nek,hogy félti Nati-t.Én is féltem őt,főleg a rajongóktól.Sajnos ők ha csak meglátnak egy lány közelében,már akkor elkezdik piszkálni.Ezt nem akarom.Azt akarom,hogy szeressék őt,úgy ahogy én szeretem.Tudom kicsi erre az esély,de én ott leszek neki.Ahogy biztos,Liam és Sophia is.Sőt szerintem mindenki,mert már most mindenki imádja itt.Gondolkodásomból Zayn hangja hozott vissza.
-Ideje felkelteni a cuki párost,mert 1 óra múlva indulunk a stadionba-jelentette ki és hallom ahogy feláll az ágyról-Szerintem hozzunk vizet és öntsük le őket-nevetett fel halkan.Erre egyből kipattant a szemem és halkan de fenyegetően megszólaltam.
-Meg ne próbáld Malik,mert nagyon rosszul jársz-mondtam és közben szorosabban húztam magamhoz Nati-t.
-A fenébe most lebuktam.Te mióta is vagy ébren?-kérdezte gyanakodva.
-Elég ideje ahhoz,hogy sok mindent halljak-feleltem.
-Na jó srácok,ki kelti fel csipkerózsikát?-szólt közbe Liam,mosolyogva.
-Ahogy látom,ti indulásra készen vagytok,így majd én.Menjetek reggelizni,nemsokára lent leszünk-feleltem.
Ők csak bólintottak,majd halkan elhagyták a szobát.Egy ideig csak néztem,az alvó lányt a karomban.Nagyon nincs szivem felébreszteni,de sajnos muszáj.Közelebb hajoltam az arcához és elkezdtem ébresztgetni.
-Manó-szólítottam és utána adtam egy puszit az arcára.Megmozdult,de semmi más reakció nem volt.
-Nati ideje felkelni,mert 1 óra múlva indulunk a stadionba-még mindig semmi.Régen is pont ugyan ilyen volt,nehéz felkelteni.Mikor már vagy tíz perce ébresztgettem és semmit nem értem el,úgy döntöttem durvább módszerhez kell folyamodnom.Tuti megöl,de nincs más választásom.Kimásztam mellőle,átsétáltam az ő felére fölé hajoltam és elkiáltottam magam.
-Manó,te jó ég elaludtunk-kiáltottam-Már egy órája a stadionban kéne lennünk-folytattam,mire úgy pattant fel,hogy ha nem húzom el a fejem időben,simán lefejel.
-Mi?Ne!Nem késhetek az első napomon-kezdett el egyből kapkodni és hadonászni,aztán felém fordult-Miért nem keltettél fel előbb?Normális vagy?-imádom mikor bepánikol.Nem bírtam tovább és kitört belőlem a röhögés.Annyira nevettem,hogy elterültem az ágyon.
-Neked mi bajod van?-kérdezte-Elaludtunk,te is elkéstél-jelentette ki kétségbe esetten.
Mikor nagy nehezen sikerült abbahagynom a nevetést,felültem.
-Látnod kellene magadat.Ez nagyon vicces-nevettem még mindig-Amúgy kicsi Manóm-szólaltam meg kedvesen és felálltam,hogy elé álljak-még van negyven percünk indulásig-néztem le rá,miközben gyengéden a füle mögé helyeztem egy haj tincsét-úgyhogy nem aludtál el.
-Most ezt miért kellett csinálnod?-ütött mellkason,de meg sem éreztem-Tudod milyen vagyok.Ha csak 2percel alszok tovább a kelleténél bepánikolok,hogy elkések-mondta miközben homlokát a mellkasomnak támasztotta.Annyira imádom,hogy sokkal alacsonyabb nálam.
-Sajnálom-emeltem fel a fejét és a szemébe néztem-De sehogy sem sikerült felkelteni,pedig próbálkoztam puszikkal és kedvesen-mosolyodtam el,mire ő is elmosolyodott,de a szem kontaktus nem szakadt meg.
-Tényleg?Puszikkal is próbálkoztál?-kérdezte és elpirult.
-Igen de nem is reagáltál rá-biggyesztettem le a számat megjátszva,miközben átkaroltam és közelebb vontam magamhoz.
-Legközelebb jobban próbálkozz,Horan -mosolygott és tenyerét az arcomra simította.
Úgy éreztem itt az idő,meg kell tennem.Most megfogom csókolni.Lassan hajoltam le hozzá,hogy ha ő nem szeretné legyen ideje elhajolni,amit én nem szerettem volna.Mikor már csak milliméterek választották el a szánkat,hirtelen kivágódott az ajtó és mi szétrebbentünk,mint a rajtakapott tinik.Louis rontott be a szobába.
-Ti még mindig nem vagytok készen?-nézett ránk hitetlenkedve és a fejét rázta.
Mi összenéztünk és láttam,hogy elpirult ahogy én is.Nekem sikerült előbb összeszednem magam és megszólalnom.
-Bocsi,egy kicsit nehéz volt felkelteni Natit,de máris megyünk-túrtam bele a hajamba zavartan.
-Háát jó.Nem tudom mit csináltatok,de tényleg jó lenne elindulni lassan.Igyekezzetek-mosolygott és ki is ment a szobából.Ránéztem Natira aki még mindig zavartan állt és a lábát tanulmányozta.
-Akkor kezdjünk el készülni-sóhajtottam fel.
Elég gyorsan elkészültünk,mert 15 perc múlva már a kocsiban ültünk és a stadion felé tartottunk.Mindenki csöndben volt és csak nézte az utat.Én mondjuk inkább gondolkoztam,főleg azon,ami reggel történt,vagyis inkább majdnem történt.A fenébe.Minek kellett Tommo-nak pont akkor ránk törnie.Annyira meg akartam csókolni és láttam a szemében,hogy ő is azt szerette volna ha megcsókolom.Miután Louis magunkra hagyott nem szóltunk egymáshoz.Most is itt ül mellettem,de rám sem néz,csak bámul kifele az ablakon.Lehet mégis túl rámenősnek érezte a helyzetet.A másik dolog,amit nem tudtam kizárni,a rajongók.Ha netalán valami csoda folytán a barátnőm lesz,akkor támadni fogják e?!Azt nem akarom,hogy támadják,de sajnos elég nagy esély van arra,hogy támadni fogják.Eddig mindenkinek a barátnőjét támadták főleg az elején.Nem tudom,elég erős e ahhoz,hogy elviselje őket.Eléggé belemerülhettem a gondolataimba,mert csak arra figyeltem fel,hogy megállunk és mindenki kiszáll.Így én is azt tettem.A stadion parkolójában álltunk és lehetett hallani a rajongókat,ahogy az épület előtt hangosan énekelnek és sikítoznak.Elindultunk befele,előttem ment Nati és csak őt tudtam nézni.A menése arról árulkodik,hogy izgatott és végre jó kedve van.Ugrándozik.Ezt is imádom benne.Beértünk az öltözőbe,már mindenki ott volt.Ők előbb indultak.
-Sziasztok-köszönt nekünk Caroline.
Azután mindenki köszönt mindenkinek és elkezdődött a ruha válogatás.Nati,engem és Liam-et kapott meg.Gondolom azért mert mi voltunk a kisebbik rossz.
-Louis,Harry kérlek maradjatok már nyugton-hallottuk meg Caroline hangját,ahogy épp a srácokat próbálja rávenni,hogy nyugton legyenek.
Nati meglengetett előttem egy pulcsit,hogy figyeljek már rá.Liam éppen öltözött.
-Hé,Horan.Szerintem ez a pulcsi jól menne a kiválasztott fekete pólódhoz-mutatta,de nekem nem tetszett.
-Nem akarok a feketéhez felvenni szürke pulóvert-mondtam nyafogva.Szegénynek most nincs könnyű dolga velem.Nem egyszer mondtam már,hogy nem akarok valamit.Persze Liammel egyből megtalálták a megfelelőt.
-Akkor mégis mit akarsz?-tette csípőre a kezét bosszúsan.
-Hát,azt most szerintem inkább nem részletezném neked mit akarok-mondtam halkabban és küldtem felé egy csábító mosolyt.
-Fejezd be!Ne legyél perverz-ütött vállon-Mit akarsz felvenni a póló fölé?
-Semmit-adtam az egyszerű választ.
-Olyan nincs ha lehűlne a levegő,kell,hogy legyen előkészítve pulóver.
-Csak nem aggódsz értem?-tettem szivemre a kezem és mosolyogtam.
-Egyáltalán nem-jelentette ki,de láttam rajta,hogy nem gondolta komolyan.
Még vagy fél órán keresztül vitatkoztunk,de sikerült kitalálni a megfelelő öltözéket.Szegényt jobban kiborítottam,mint Caroline-t Harry-ék. Mikor mindenki végzett volt fél óra szabadidőnk.Mindenki leült és csak beszélgettünk.Natit faggatták aki,mellettem foglalt helyet,természetesen.
-Szóval mi van a szüleiddel?Ők merre vannak?-kérdezte Harry.
Nati először rám és utána Liam-re nézett.Mi tudtuk miért teszi,így csak bólintottunk,hogy nyugodtan elmondhatja.
-Hát-kezdett bele félve-Az anyukám éppen turnén van az apukám meg a ti turnétokat felügyeli-mondta és zavarában a fejét belefúrta a mellkasomba,én pedig átkaroltam.Mindenki ledöbbent.Vagyis csak Zayn és Harry.Mivel Lou már tudott a dologról.
-Azt akarod mondani,hogy David az apád?-kérdezett rá Zayn döbbenten.
-Igen,ő az apám és Kristin Perez pedig az anyukám-nézett rájuk óvatosan.
Egy ideig csend volt amit aztán Harry tört meg.
-Ez nagyon király-kiáltott fel és mosolygott-És ti Niall-el már régről ismeritek egymást?-kérdezgette tovább.Mivel Nati még mindig zavarban volt és szerencsémre hozzám bújt,én válaszoltam.
-Igen.Elég régről-mosolyodtam el-de ebbe most ne menjünk bele légyszives-kértem.
-Rendben.Megértem.Majd elmondjátok a történetet ha akarjátok-mosolygott ránk.
Nati rendesen felült,már nem volt annyira zavarban,de én még mindig fél karral öleltem magamhoz.Nem akarom elengedni,de úgy látom nem zavarja.Liamre nézett és megszólalt.
-Liam.Sophia is jön majd valamikor?-kérdezett rá-Már nagyon hiányzik-mondta és látszott rajta,hogy szomorú ez miatt.
-Persze,ha minden igaz holnap érkezik-válaszolt kedvesen,majd hozzátette mosolyogva-De az első nap az csak az enyém-nevetett fel-csak mikor próbálunk akkor engedem át-kacsintott rá a mellettem ülő lányra.
-Oké.De a következő napon látni sem fogod,majd csak este-nyújtotta rá a nyelvét Nati.
-Ez az amiben ne legyél olyan biztos.
Mindannyian felnevettünk.Jó volt látni,hogy mindenki kijön vele.Tovább beszélgettünk,mindenféléről amikor Paul benyitott,hogy ideje elkezdeni a hangpróbát.Felálltunk és elindultunk a színpad felé.Még vissza szóltam Natinak,hogy üljön le valamelyik székre a színpad elé és nézzen meg minket.Ő csak bólintott és elindult.Már a színpadon voltunk egy ideje,sokat hülyéskedtünk.Sokszor néztem Nati felé és mindig mosolygott,miatta én is mindig azt tettem.Elérkezett az a szám amit annyira vártam a próba eleje óta.Felvettem a vállamra a gitárom és a mikrofont is eligazítottam,majd belekezdtünk a Little Things-be.Sokszor énekeltük már el és többször volt,hogy azt képzeltem mikor énekeltem,hogy neki énekelem.Most itt van és valóra váltom ezt.Amikor az én részem jött,belenéztem a szemébe és úgy énekeltem végig a szöveget.Egy percre sem néztünk másfelé.A szemén látszott,hogy elhomályosodott a könnyektől és nem tagadom én is kicsit bekönnyeztem.Végre itt van velem.Kijelenthetem!Menthetetlenül beleszerettem ebbe a lányba!A szám véget ért és mi annyira elvoltunk foglalva egymással,hogy csak akkor mozdultam meg mikor Lou meglökött.Küldtem Natinak egy mosolyt,amit viszonzott,és folytattuk tovább a próbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése