7.fejezet

                                                                              Nathalia
A próba nagyon jó volt.Látszott a fiúkon,hogy szeretik amit csinálnak,és nagyon élvezik az éneklést.A little things-nél nem bírtam ki,hogy ne sírjam el magam.Niall végig engem nézett,és ezzel éreztette velem,hogy az egész nekem szól.Most itt ülünk újra a fiúk öltözőjében és ők éppen azt beszélik meg mi,hogyan lenne a legjobb.Csak egy valaki hiányzik,mégpedig Niall.Ahogy leértek a szinpadról,megszólalt a telefonja.Amikor megnézte,elmosolyodott és közölte velünk,hogy nemsokára csatlakozik,de ez fontos hívás.Kíváncsi vagyok vajon ki hívhatta,hogy ennyire fontos.
-Hahó,csajszi merre jársz?-ébresztett fel Louis a gondolkodásomból,hogy szinte belemászott az arcomba és mosolygott.
-Nem fontos csak elgondolkoztam-mosolyogtam rá,és arrébb löktem-Nem tudjátok merre van Horan?Beszélnem kéne vele-folytattam a fiúkra nézve.
-Hát telefonál-túrt bele a hajába Liam.Látszott rajta,hogy zavarban van,és ahogy végignéztem a srácokon rajtuk is ezt láttam.Itt valami nem stimmel.
-Na jó,ki vele mit titkoltok előlem!-néztem rájuk eléggé mérgesen.
-Miről beszélsz?-kérdezett rá Zayn,mintha nem tudnák miről van szó.Kezdtem egyre idegesebb lenni.
-Ha nem mondjátok el mi folyik itt,ne akarjátok tudni mit teszek veletek-jelentettem ki határozottan.
-Oké.Elmondjuk,de ígérd meg,hogy nem akadsz ki-szólalt meg Liam.
Nem szeretek felelőtlen ígéretet tenni,főleg miután nem vagyok biztos abban,hogy betudom tartani.
-Halljam Payne -néztem rá várakozásteljesen.
-Rendben-sóhajtott egyet-Szóval van egy lány,aki itt él Ausztráliában.Nagyjából egy éve ismertük meg,mikor itt voltunk.Rajongónk amúgy,de az a visszafogott típus -magyarázta tovább -Niall-el egész jól összebarátkoztak,többször is beszéltek azóta telefonon vagy üzenetben.Annyit tudunk,hogy megbeszélték,ha itt leszünk találkoznak és behozza a koncertekre-fejezte be a mondandóját.
Teljesen ledöbbentem.Tehát miközben engem szédít,hogy szeret és velem akar lenni,egy másik lánnyal randizik.Ezt nem hiszem el.Ő nem volt ilyen.Ezek után tényleg felejtsen el engem.Egy szavát sem fogom elhinni.Pedig azt hittem végre minden rendeződig.
-Rendben-feleltem és hátradőltem.Nem tudtam mit kéne mondanom,hiszen végül is nincs sok közöm hozzá.
-Ennyi?Hogy rendben?-kérdezte döbbenten Harry.
-Igen.Hiszen mi csak barátok vagyunk.Semmi közöm ahhoz,hogy kivel randizgat vagy kivel nem.
-De reggel majdnem csókolóztatok-szólalt meg Lou.
Erre mindenki felkapta a fejét és engem méregetett.
-Hogy mit csináltatok majdnem?-kérdezett döbbenten Li.
-Semmit.Lou valamit nagyon félreláthatott,mert semmi nem történt és nem is történt volna-kezdetem magyarázkodni.
-Édesem,azt elég nehéz félreértelmezni,hogy egymással szemben álltok ölelkezve és majdnem megcsókoljátok egymást.Ráadásul,ahogy beléptem úgy ugrottatok szét mint akik lebuktak-karolta át a vállamat Lou miközben egy levakarhatatlan vigyort küldött felém.
-Mindegy,azt hisztek amit akartok-zártam le a témát gyorsan-Ki jön ma velem várost nézni?-álltam fel és közben megigazítottam a ruhámat.
-Én megyek-állt fel mosolyogva Li is.
-Mi hárman inkább,pihennék ma-mondta Zayn,mire a másik kettő nagyban bólogatott.
-Ti tudjátok-rántottam meg a vállam és elindultam az ajtó felé Liam-et magammal húzva.
-Várj-húzott vissza-Mi lesz Niall-el?
-Nem igazán érdekel-mosolyogtam rá-Majd el lesz az új barátnőjével-jelentettem ki-Gyere menjünk-húztam ki az ajtón.
-Jólvan,nyugalom!Van elég időnk.Nem kell sietni-nevetett fel.
Lelassítottunk,bár én ennek nem őrültem.Azért siettem mert nem akartam összefutni Niall-el.Ha találkozunk vele biztos jönni akar majd,és én annak ezek után nem örülnék.Tuti nem tudnám szó nélkül hagyni,hogy átvágott megint.Abból csak veszekedés lenne,és tönkretenné az egész napot.Ennek a napnak vidámnak kell lennie.Liam-el az is lesz.Már majdnem kiértünk a stadionból amikor Niall jött velünk szembe.A francba.Most mit tegyek.
-Hali.Hát ti hova mentek és hol vannak a többiek?-kérdezgetett mikor megállt velünk szemben.
-A többiek visszamentek a hotelba pihenni.Mi pedig megyünk felfedezni a várost-válaszolt Liam a feltett kérdésekre.
-Az király.Mehetek én is?-tette fel azt a kérdést amitől én féltem.
-Nem-néztem rá és jelentettem ki egyszerűen.
Niall meglepetten méregetett,míg Liam valószínűleg nagyon jól tudta miért is mondtam nemet a szöszinek.Érzem,hogy ebből veszekedés lesz,de nem érdekel.Nem akarom,hogy velünk jöjjön és kész.
-Mégis miért nem?Biztos jól el lennénk hárman-értetlenkedett.
-Az lehet.De mi ketten biztos,hogy még jobban el leszünk-villantottam felé egy gúnyos mosolyt.Látszik rajta,hogy kezd ideges lenni.
-Neked meg mégis mi a fene bajod van?-kérdezett idegesen.Szegény Liam inkább csak állt és hallgatott.
-Semmi bajom Horan.Egyszerűen nem akarom,hogy velünk gyere.Ennyi-tártam szét a karom.
-De miért nem?Hiszen már minden olyan jó volt.Basszus reggel majdnem csókolóztunk-emelte feljebb a hangját.Li erre egyből felkapta a fejét.Biztos,hogy majd ki fog kérdezni.
-Az a majdnem az nagyon távol volt-mondtam rezzenéstelen arccal-Menj és találkozz a barátnőddel és mi is megyünk ketten várost nézni-indultam el mellette,de miért is gondoltam,hogy sokáig jutok?!Megfogta a kezem és visszarántott magával szembe és szorosan tartott.Ennek nem lesz jó vége.
- Te mi a fenéről beszélsz?-nézett a szemembe-Nekem nincs barátnőm.
-Hát persze-löktem el magamtól-Hagyj engem békén.Mi leléptünk.Szia-intettem neki és elmentem.
Csak távolabb álltam meg,hogy megvárjam Liam-et.Amikor megfordultam,láttam őket,ahogy hevesen magyaráznak egymásnak. Elég egyértelmű,hogy a nemrég történtekről beszélnek.Egy kis idő múlva kezet fogtak és Li elindult felém.Mikor odaért mellém ketten indultunk el a kocsihoz,de nem bírtam ki,hogy ne kérdezzek rá miről volt szó pontosan.
-Mit mondott neked?-érdeklődtem félénken.
-Megkérdezte,miért hiszed azt,hogy barátnője van.Nyugi nem mondtam semmi konkrétat-nyugtatott meg,mikor beszálltunk a kocsiba.
-Oké.Inkább ne beszéljünk róla-küldtem felé egy erőltetett mosolyt.
-Értettem-mosolyodott el-Na csajszi mit akarsz először megnézni?
-Nem is tudom-gondolkoztam el-Talán az operaházat.Tudom,közhelyes de annyira jó lenne látni.
-Akkor menjünk az operaházhoz-mondta a sofőrnek,és el is indultunk.
Természetesen Liam testőre és egyben jó barátja Paddy is velünk tartott,mert azért mégsem sétálgathat csak úgy az utcán védelem nélkül.Engem nem zavart.Jó fejnek tartottam,és tudom,hogy a mi érdekünket szolgálja a védelem.Az út alatt nem sokat beszéltünk.Inkább viccelődtünk mindenen.Ők tényleg el tudják velem feledtetni a gondokat,és én nem is akarok most ezekre gondolni.Mikor megérkeztünk,úgy pattantam ki a kocsiból mint egy kislány aki a kedvenc babáját látta volna meg valahol.Egyszerűen elképesztően néz ki élőben az egész.Liam és Paddy beálltak mellém és csak mosolyogtak azon,ahogy kapkodtam a fejemet ide-oda.Nem érdekelt mit gondolnak,én ilyen vagyok.Szóltam Liam-nek,hogy fényképezzen le és felé tartottam a telefont.Nevetve elvette tőlem.Elkezdett utasításokat adni,hogy hogyan álljak be,meg ilyenek.Annyira viccesen csinálta,hogy nem bírtam ki,jókat nevettem rajta.Amikor készen lettek a képek,odaadta Paddy-nek a telefont és mondta,hogy csináljunk közöseket.Elég vicces képek lettek.Mikor visszanéztük őket szinte sírtunk a nevetéstől.A kedvencem az lett amikor Liam mögöttem áll és az oldalamat csikizi,én pedig összegörnyedve nevetek.Megkérdeztem Liam-et,hogy fel e tehetem twitter-re.Megnyugtatott,hogy nyugodtan feltehetem bármelyiket.Gyorsan beléptem,és akkor láttam,hogy a követőim száma igen csak megnőtt,és rengeteg értesítésem van.Gondolom kiszúrtak a fiúkkal és találgatnak ki is lehetek.Soha nem foglalkoztam az ilyenekkel,ezt anyutól tanultam.Megosztottam a képet egy kedves kis üzenettel,amit reméltem Niall is lát.
"Egy nagyon jó nap @Real_Liam_Payne -el!Köszönöm."
Ezután eltettem a telefonom és Liam javaslatára elindultunk sétálni.Menet közben megálltunk egy fagyisnál és vettünk 1-1 gombócot.Úgy gondoltuk míg eszünk leülünk az egyik padra.
-Szóval-kezdett bele mikor elfoglaltuk az egyik padot-Mi is történt reggel veletek?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Annyira reméltem,hogy elfelejted és nem faggatsz róla-néztem rá reménykedve.
-Tudod,eléggé kíváncsi típus vagyok-mosolygott rám.
-Igen,az feltűnt-fintorodtam el,de nem bírtam nem mosolyogni.Vettem egy mély levegőt és belekezdtem a mesélésbe arról,hogyan indult a reggelünk.Liam érdeklődve hallgatott,és hümmögött néha.Amikor befejeztem,egy darabig csak nézett rám mielőtt megszólalt.
-Egy kérdésem lenne,és szeretném ha őszintén válaszolnál rá.
-Rendben.Őszinte leszek.Neked amúgy sem tudok hazudni,mert egyből kiszúrod-nevettem fel.
-Jogos-nevetett ő is,aztán hirtelen abbahagyta és folytatta-Ha Tommo nem ront be az ajtón.Engedted volna,hogy megcsókoljon?
-Őszintén,nem tudom-ráztam meg a fejem-Nagyon közel jártam ahhoz,hogy engedjek neki és megtegyük.Niall túlságosan is jól ismer,és tudja mi az ami legyengít-húztam el a számat.
-Értem-mondta,és erre látszott,hogy ő sem nagyon tud reagálni.De nem is baj,nekem elég ha kibeszélhetem valakivel,és Liam-ben teljesen megbízok.
-De ez már mindegy.Ő max barát lesz,hiszen más csaj jön be neki.Én pedig nem leszek a váratlan második.Bárcsak ne kéne egy szobában lennem vele-sóhajtottam és hátradőltem a padon.
-Talán ezen segíthetünk-mosolygott rám mindent tudóan Liam.Félelmetes mikor így néz.
-Hogy?-néztem rá kérdőn.
-Lou átköltözik a srácokhoz.Te pedig hozzám.Holnap jön Sophia és biztos örülne neked.
-Nem akarok zavarni.Biztos kettesben akartok lenni.
-Majd megoldjuk.Addig maximum elmész vásárolgatni a csajokkal-nevetett fel.
-Oké.Meggyőztél.Benne vagyok-nevettem én is.
-Akkor írok is Lou-nak,hogy amíg mi elvagyunk addig cserélje át a cuccokat.
Előkapta a telefont és már gépelte is a szöveget.Remélem nem lesz nagy kiakadás,és minden nyugodtam fog zajlani.Miután végzett eltette a telefonját és felállt.Én is követtem a példáját.
-Ugye tudod,hogy ha visszaértünk nem lesz könnyű menet Niall-t lenyugtatni?!Biztos tombolni fog -húzta el a száját.
-Sajnos,nagyon jól tudom,mi fog rám várni-sóhajtottam egy nagyot-De az még messze van-mosolyogtam rá-Gyere menjünk fel annak a hídnak a tetejére.Úgy tudom fel lehet menni rá,biztonsági kötéllel vagy mivel-nevettem és húztam magam után a fiút.
-Te nem vagy normális-nevetett fel,de hagyta,hogy húzzam magammal.Ez már most egy remek nap,egy remek baráttal,és még mennyi minden vár ránk?!Minden percét élvezni fogom.