Barátnő!Furcsa,hogy végre ezt a szót használom egy lányra.Ráadásul,nem is akármilyen lányra,hanem Nathaliára. Akibe már évek óta szerelmes vagyok.Azt hittem,hogy amíg világsztár életet élek,és folyton turnézok,esélyem sem lesz egy rendes kapcsolatra,de mindent megfogok tenni,hogy ez működjön.A napok gyorsan telnek,és ma van a turnénk nyitó koncertje. Natival még nem mondtuk el a szüleinek,hogy együtt vagyunk,és éppen ezért még nem tudtunk elmenni rendesen randizni sem.Ha kézen fogva jelennénk meg valahol,egyből az újságok címlapján kötnénk ki,és ha David onnan tudná meg a kapcsolatunk,tuti kiakadna.De úgy döntöttünk,hogy ma este,a koncert előtt elmondjuk neki,és elmegyünk randizni.Eléggé félek attól,vajon mit fog szólni.Az én szüleimnek skype-on már aznap este elmondtuk,de ők már rég óta lányukként szerették Nati-t. Gondolkozásomból az ébresztő hangja riasztott fel.Amit gyorsan kinyomok,hogy ne erre ébredjen fel a mellettem alvó lány.Már egy ideje ébren vagyok és őt nézem.Annyira aranyos és ártatlan,főleg mikor alszik.Ideje felébreszteni,hogy idejében eltudjon készülni.Óvatosan az arcához hajoltam.
-Édesem!-szólongattam,miközben gyengéd puszikat hagytam az arcán,Természetesen,mint mindig most sem reagál semmire-Ideje lenne felébredned-simítottam végig az oldalán.
Erre már kaptam egy kis nyöszörgést,de tudom,hogy még mindig alszik.Nagy nehezen kimásztam mellőle,és átsétáltam az ő oldalára.Tudom,hogy amire készülök kissé kegyetlen,meg persze az is nyilvánvaló,hogy vissza fogom kapni,de nincs más lehetőségem,mivel 1 óra múlva a stadionba kell lenni,ahol elmondjuk az apjának a kapcsolatunkat.Óvatosan kitakarom,majd az egyik kezemet becsúsztatom a térdei alá,másikkal a hátát karoltam át,és így emelem fel.Magamhoz szorítom és elindulok vele a fürdőbe.Amikor belépek az ajtón,rájövök,hogy nagyjából megírom ezzel a húzással a halálos ítéletemet.De már a zuhany rózsa alatt állok,és nincs visszaút.Lassan megnyitom a vizet,és amint érinti a bőrünket a víz,Nati szemei egyből felpattannak,és egy sikoly hagyja el a gyönyörű ajkait.
-Niall Horan!Azonnal tegyél le!-mondta fenyegető hangon,miközben a mellkasomat ütögette,és a lábaival kapálózott.
Én csak mosolyogtam rajta,aztán letettem a lábaira.Ő,gyorsan elzárta a vizet.Utána felém fordult,a mutató ujját fenyegetően felém tartotta mikor megszólalt.
-Te!-közeledett felém.Az én arcomról egyből lefagyott a mosoly,és hátrálni kezdtem-Halott ember vagy!Miért kellett így felébreszteni?Te normális vagy?-egyre közelebb jött,én már nem tudtam menekülni,mert a falba ütközött a hátam.
-Megtudom magyarázni-emeltem fel védekezően a kezeimet a fejem mellé.
-Van 1 perced,hogy olyan magyarázatot adj ami elfogadható-állt meg 5 centire tőlem.Így elég nehéz lesz beszélnem,mert csak azon jár az agyam,hogy megcsókoljam.Nem tehetek róla nagyon kívánom őt.
-Oké.Azért kellett ez,mert már csak 1 óra volt indulásig.Megjegyzem már csak 40 perc maradt.Próbáltalak kedvesen felkelteni,de csak nyöszörögtél egyet.Mivel nem volt jobb ötletem,ennél maradtam.A saját védelmemben mondom,hogy mikor beértem a zuhany alá megbántam,de akkor már késő volt-hadartam el gyorsan,és bevetettem a kiskutya szemeket,hátha sikerül megenyhítenem.
-Na idefigyelj!Tekintettel milyen kevés időm van készülődni,miattad pedig csurom vizes vagyok.Most nem nyírlak ki.Apám így is lehet megteszi-tette hozzá mosolyogva,és kinyújtotta rám a nyelvét-De reszkess a bosszúmtól édes,mert nem leszek kíméletes-fejezte be és tenyerét az arcomra simította.
-Sosem féltem tőled-nyújtottam én is nyelvet rá mosolyogva.
-Akkor ideje lenne elkezdened-nevet fel.
-Rendben.Majd ha lesz egy kis időm azonnal,Szívem.De most csak arra vagyok kíváncsi,hogy megcsókolhatlak végre?-vetettem be a csábító mosolyomat.
-Igen.
Amint kimondta ezt a szót,már tapadtam is az ajkaira,miközben szorosan a testemhez vontam.Annyira imádom az ajkait.Legszívesebben egész nap,és éjszaka csak csókolnám.Egy kis idő után levegő hiány miatt el kellett szakadnunk egymástól.Ő egyből kituszkolt a fürdőből,hogy készülődjön.Nekem még csak most,öltözés közben tűnt fel,hogy Zayn nincs a szobában.Furcsa.Éppen a pólómat húztam át a fejemen,amikor kopogtak az ajtón.Kinyitottam az ajtót és egy mosolygós Liammel és Sophiaval találtam szembe magam. Sophia pár napja érkezett.de alig láttam.Ha próbáltunk akkor Natival fedezték fel a várost.De amint vége lett a próbának,Liammel már el is tűntek kettesben.
-Halihó,szerelmesek-mosolygott Liam.
-Sziasztok!Gyertek be-nyitottam kijjebb az ajtót,hogy bejöjjenek.
-Hol az én drága barátnőm?-kérdezte Sophia.
-A fürdőben van.De lassan jó lenne,ha végezne mert indulni kell-mondtam.A végét,direkt olyan hangosan,hogy meghallja.
-Kapd be,Horan!-mondta morcosan amikor kijött a fürdőből.
Nem bírtam ki,hogy ne mérjem végig.Egy nagyon rövid farmersortot vett fel,és egy lenge szürke toppot.Imádom a stílusát.Mindig is ilyen volt.Vagány de mégis nőies.
-Jajj,gyerekek.Mi ez a morcos hangulat?-kérdezett rá Li-Ugye nem veszekedtetek?-nézett rám fenyegetően.
-Nyugi.Azért mérges mert felébresztettem-mondtam védekezően,mire mögöttem hallottam ahogy Nati felhorkant.
-Ez nem igaz!-vágta rá egyből,és közben belebújt a DC cipőjébe-Azért vagyok mérges,ahogyan megoldottad az ébresztésem-kapta fel a táskáját,ezzel jelezve,hogy indulásra készen áll.
-Mit csinált veled?-kérdezett rá Soph,felhúzott szemöldökkel.
-Ez a majom-mutatott rám-Felkapott,és becipelt a fürdőbe.Azután meg megnyitotta a vizet-foglalta össze röviden.
Liamék egy ideig csak néztek ránk,utána pedig kitört belőlük a röhögés.Annyira nevettek,hogy én is elkezdtem. Nat sem bírta sokáig.Amint sikerült lenyugodnunk,elindultunk az autóhoz.A lányok előre mentek. Liam elmondta,hogy már mindenki elindult,és ők jöttek szólni nekünk.A kocsiban elfoglaltuk a helyünket.Én és Nati az egyik oldalon,míg Sophie és Liam velünk szemben a másikon.A lányok egymással beszélgettek valami csajos témáról,mi pedig a telefonjainkat nyomkodtuk. Melissa írt egy üzenetet,hogy a koncert előtt 1 órával fog megérkezni.Fogalmam sincs Nathalia mit fog szólni hozzá. Melissa csak egy barátom.Nekem Ő a barátnőm végre,és nem más.De ezzel ráérek később foglalkozni.Most elsőnek az apjától rettegek.Vajon mit fog szólni,ha megtudja,hogy együtt vagyunk?Engedni fogja továbbra is a közös szobát,vele?Több ezer kérdés megfordult a fejemben,amiből az zökkentett ki,ahogy Nati a kezét a combomra simította.Egyből rá emeltem a tekintetem,mire elmosolyodott.
-Manóm,megérkeztünk-jelentette ki.Imádom ahogy becéz.
Én csak bólintottam,és megfogtam a kezét. Liam-ék szálltak ki először.A rajongók a kerítésen kívül,egyből őrületes sikításba kezdetek.Mellettem,barátnőm nagyot sóhajtott.
-Készen állsz?-kérdeztem tőle,miközben a szemébe néztem.
-Azt hiszem-felelte bizonytalanul,és megszorította a kezemet-Előbb-utóbb úgyis el kellene mondanunk.Jobb előbb túlesni rajta.
-Rendben.Kicsim!-vettem egy mély levegőt-Akkor,hajrá!
Elsőnek Ő lépett ki a kocsiból,de természetesen nem engedtük el egymás kezét.Amikor a rajongók észrevettek engem is,először,hatalmasat sikítottak.De lehetett tudni,hogy mikor szúrták ki a kezeinket,mert hirtelen csak sok sugdolózást hallottunk.Mi csak visszatartott lélegzettel vártuk a reakciót.Én a vállam fölött hátranéztem az ajtónál álló barátainkra,akik szintén feszülten várták a folytatást.Nem telt el pár perc,és a rajongók taps viharban,ujjongásban törtek ki.Most már nyugodtan integettünk nekik,miközben elindultunk a bejárat felé.
-Volt egy pillanat amikor azt hittem,mind szív rohamot kaptak-nevetett fel Liam,amikor a lányok elmentek megkeresni Nat apját.Mi az öltöző felé vettük az irányt.
-Én azt gondoltam,hogy én kapok szív rohamot,amikor egy ideig csak sutyorgást lehetett hallani.
-Látszott rajtad.Szerinted ki fogják deríteni,hogy kik Nathalia szülei?
-Ahogy a rajongóinkat ismerem,még azt is tudni fogják hányas cipőt hord-húztam el a számat.
Abban reménykedem,ha megtudják kik a szülei,majd nem fogják azzal támadni,hogy a hírnév és a pénz kell neki.Hiszen milliók rajonganak az anyukájáért is.Talán ez majd könnyít az elfogadáson.
-Remélem,jól fog végződni a dolog-tette a vállamra a kezét.
-Én is,és azt is hogy az apja nem fog kinyírni,ha megtudja-nevettem fel kínomban.
-David jó fej.Persze,mivel az egyetlen kicsi lányáról van szó,lehet kicsit megfenyeget,ahogy én tettem,de ennyi.
-Köszi a biztatást!Most aztán megnyugodtam tesó!
-Ugyan nincs mit!
Mielőtt beléptünk volna az öltözőbe,hallottuk ahogy a lányok szólongatnak,ezért megfordultunk.Félelmemre,nem csak ők jöttek,hanem David is.Meg fogok halni.Biztos vagyok benne,hogy megöl.Főleg azután,hogy Nati elmesélte neki a múltunkat.De barátnőm beszámolója alapján,pont az apja akarta,hogy kibéküljünk.Ez sikerült,csak egy kicsit jobban mint azt David gondolta volna. Soph,ahogy odaért hozzánk,egy biztató mosolyt küldött felém,majd karon ragadta,barátját és eltűntek az ajtó túloldalán.Ijedten néztem fel magam elé,amikor Nati és az apja megálltak előttem.Barátnőm mellém lépett,így már ő is az apjával szemben állt.Lassan megfogta a kezem,és összekulcsolta a kezünket,majd magabiztosan megszólalt.
-Apu!Niall és Én együtt vagyunk-nézett rám,utána vissza David-re.
Rettegtem,ugyanis az arcáról semmi reakciót nem lehetett leolvasni.A szemét ide-oda járatta köztünk és az összekulcsolt kezeink között.Amikor szólásra nyitotta a száját,én egy kicsit megszorítottam Nat kezét.Akkor jöjjön az ítélet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése