19.fejezet

                                                             

                                                                 Nathalia

Amikor visszaértünk a szállodába,Sophia és én mentünk a saját szobánkba. Mind a ketten elfáradtunk. Rengeteg üzletet végigjártunk,közben pedig elég sok mindenről beszélgettünk. Főként a fiúkról,hogy mennyire rosszul estek neki az elején a bántó szavak,amiket a rajongók mondtak. Mostanra szerencsére,már a legtöbben megkedvelték. Ilyenkor azért szerencsésnek érzem magam,mert engem szinte egyből elfogadtak,bár van egy olyan érzésem,hogy a családi hátterem miatt. Hiszen anyukámnak rengetek rajongója van,akik a fiúkat is ugyan úgy szeretik. A szobába beérve,láttam,hogy Niall még nem ért vissza. Úgy döntöttem,kicsit pakolászok a szobába,mert barátom miatt,minden olyan mint egy csatatér. Még mindig furcsa,hogy ennyi idő után a barátomnak nevezem,hiszen annyi év kimarad,mégis olyan mintha egy napot sem töltöttünk volna külön. Bár a fájdalom még mindig ott van a szívem legmélyén,de próbálok nem is gondolni rá. Bekapcsoltam a laptopomon a zenét,hogy szóljon valami. Imádok zenét hallgatni,egy nap sem telik el nálam zene nélkül. A másik szenvedélyem a tánc,persze csak akkor ha senki sem látja. Anyu egyszer rajtakapott,amint a szobámban próbáltam egy koreográfiát. Szerinte nagyon jól táncolok,be is akart iratni táncra,de én megmondtam neki,hogy nem akarom. Miközben,pakolásztam most sem maradhatott el a tánc. Éppen a csípőmet ráztam,amikor egy fordulásnál,pont az ajtó felé néztem és megláttam Niall-t. Az ajtóban állt,tátott szájjal,én pedig lefagytam,és elpirulva lehajtottam a fejem. Zavartan oda léptem a gépemhez,leállítani a zenét. Addigra már becsukta maga mögött az ajtót,ezzel kizárva a külvilágot. Nagy mosollyal az arcán,megállt előttem,és egy kósza tincsemet a fülem mögé tűrte.

-Szia-köszönt gyengéden.

-Szia-mondtam teljesen elpirulva.

-Nem is tudtam,hogy ilyen jól táncolsz-mondta,pimasz mosollyal.

-Mert próbálom,mindenki előtt titokban tartani-rántottam meg a vállam-De úgy látszik,most lebuktam-nevettem fel.

-Én örülök,hogy lebuktattalak. Ez az emlék örökre a memóriámba égett-karolta át a derekam,mind két kezével.

-Azért túlozni nem kell-nyújtottam rá a nyelvem,miközben a karjaimat a nyaka köré fontam.

-Veled kapcsolatban,soha nem túlzok-mondta,és ajkait finoman az enyémekre tapasztotta.

A nyelve szétválasztotta az ajkaimat,és finoman a számba furakodott. Keze óvatosan,levándorolt a fenekemre,majd kicsit belemarkolt. Én pedig,dereka köré fontam a lábaimat. Csókunkat meg nem szakítva,a falnak döntött. Percekkel később,mikor levegő hiány miatt elszakadtunk egymástól,homlokát az enyémnek döntötte,úgy mosolyogtunk egymásra. Óvatosan,leeresztett a lábaimra,majd eltávolodott tőlem,és elfeküdt az ágyon.

-Jól éreztétek magatokat?-érdeklődött.

-Igen. Jól elvoltunk. Pár rajongótok kiszúrt minket,velük is beszélgettünk,meg képet csináltunk-meséltem neki,vidáman. Miközben én is elhelyezkedtem mellette.

-Az jó. Ugye nem voltak erőszakosak?

-Nem-mosolyogtam-Mindenki nagyon kedves volt. Paddy,pedig nagyon jól végzi a munkáját-hajtottam a fejem a mellkasára. Ő pedig a hátamat kezdte el simogatni.

-Ennek örülök-puszilt a hajamba.

-Veletek,történt valami érdekes?-kezdtem puhatolózni. Kíváncsi vagyok,az ő szemszögére,mert ugye ami a neten van,nem igazán megbízható,ezért addig míg nem hallom tőle,semmit nem hiszek el.

-Hát...-kezdett bele félve-Mikor Liam-el,kávéztunk,megjelent Melissa és az egyik barátnője. De van egy olyan érzésem,hogy már értesültél erről.

-Őszintén,igen-mondtam és felültem,hogy lássam az arcát-Tudod nagyon jól,csak azt hiszem el amit tőled hallok.

-Örülök,hogy így gondolkozol. Más már biztos egyből nekem támadt volna-húzta el a száját.

-Én nem más vagyok-világosítottam fel.

-Tudom-mosolygott,utána lehúzott magához egy gyengéd csókra.

Elmesélte,mennyire bunkó módon viselkedett Melissa,hogy Liam milyen féltő báttyként viselkedett,mihelyt megtudta miről van szó. Jól esik,hallani,hogy akit én is testvéremként szeretek,mennyire védelmező,ha rólam van szó. Majd meg kell köszönnöm neki. Miután mindent elmesélt,én is meséltem neki. Elmondtam,milyen dolgokat vásároltunk,és egy-két dolgot meg is mutattam,amikor erőteljes kopogást hallottunk az ajtónkon. Összenéztünk,mert egyikünk sem számított senkire. Niall,odasétált az ajtóhoz,majd mikor kinyitotta,megpillantottuk az éppen,szobánkba beeső Harry-t és Louis-t.

-Csak nem megzavartunk valamit-húzogatta a szemöldökét,egy nagy mosollyal az arcán Louis,miközben beljebb jöttek a szobába.

-Nektek is,sziasztok-mondta,kicsit flegmán barátom,de az ő arcán is látszott egy kisebb mosoly.

-Nincs erre most idő,galambocskáim-kapkodta tettetett idegességgel a fejét Harry.

-Mi történt?-kérdeztem rá.

-Az történt,drága hugicám-karolta át fél karral a vállam Louis-Hogy le kell menni a medencéhez,és szórakozni kell,egy hatalmasat-világosított fel minket.

-Ti nem vagytok normálisak-nevettem fel,és játékosan megütöttem a hasát.

-Hogy mertél megütni?-nézett rám csodálkozva,de nem sokáig bírta nevetés nélkül.

Láttam a szemében,hogy valamit tervez,ezért óvatosan elkezdtem hátrálni. A másik két fiú,pedig nevetve rázta a fejét. Louis,egyszer csak utánam vetődött,és a vállára kapott.

-Nee...Tegyél le-kértem kapálózva,amikor elindult az ajtó felé.

Barátom,készségesen kinyitotta nekünk az ajtót,mire közöltem vele,hogy ezt még megbánja. Folyamatosan kapálóztam. Még akkor is amikor,beszálltunk a liftbe,egy idősebb pár mellé,akik furcsán méregették a négyesünket.

-Maradj nyugton,különben csak rosszabb lesz-nevetett Lou,és rácsapott a fenekemre.

-Tegyél le,légyszi-könyörögtem tovább.

-Azt akár el is felejtheted-nevetett tovább.

A lift lassan elérte a földszintet. Lou meg úgy rohant ki az ajtón,mintha kergetnék. Már feladtam a próbálkozást,úgy sem fog letenni. Elrohantunk,a teljesen ledöbbent Sophia-ék mellett. Akik amint meglátták,hogy a fiúk is utánunk futnak,ők is megiramodtak. Ahogy a medence belátható részen lett,újult erővel kezdtem kapálózni,sikítani. Oldalra néztem,és az egyik napágyon láttam Zayn-t napozni.

-Zayn!!!! Segíts!!!-kértem tőle segítséget.

-Bocsi,de most nem-röhögött fel.

Mire feleszméltem,már a hideg vízben találtam magam. Gyorsan feljöttem a felszínre,és mérges arcot vágtam,amikor megláttam a fiúkat,szinte a földön fekve nevetni.

-Ezt még nagyon megbánod Tommo-csaptam a vízre két kézzel.

-Nem félek tőled-nevetett tovább.

-Jól vagy,édes?-kérdezte,hízelgő hangnemben Niall,két röhögés között.

-Persze,de segítenél kimászni? Kezdek fázni-csalogattam a medence széléhez. Tudom,hogy Lou nem dőlne be,de talán barátom megsajnál,és ezért nem gondolkozik.

-Gyere,segítek-mondta,és odasétált hozzám.

Kitámasztottam,a lábam a víz alatt,hogy nagyobb erőt tudjak majd kifejteni. Amint lehajolva a kezét nyújtotta,én elkaptam a lábait,miközben elrugaszkodtam a medence oldalától,ezzel őt a vízbe rántva. Azért a lábait,mert arra egyáltalán nem számított. Hangosan nevettem amikor feljött a víz alól,és elkezdtünk harcolni. A többiek is csatlakoztak hozzánk,és érzem,hogy ez egy nagyon vicces délután és este lesz.