23.fejezet

                                                               

                                                                 Nathalia

Amint megkaptam az üzenetet,Niall-től,miszerint megtudták,hogy mostantól négyen kell folytatniuk,egyből szóltam a lányoknak és siettünk vissza a hotelbe. Reggel óta tudtam,mi lesz ennek a napnak a vége. Beszéltem Zayn-nel,telefonon és elmondta,hogy fel tudjak készülni támogatni a fiúkat.

Mivel,nem akartam,hogy látszódjon rajtam a szomorúság,belementem a lányokkal való vásárlásba,de végig amíg velük voltam csak a telefonomat szorongattam,arra várva mikor jön az üzenet Niall-től vagy épp Liam-től. A hotelba érkezés után,szinte rohantam a lifthez,hogy minél előbb a szobánkba érjek. Hosszú óráknak tűnő percek után,beléptem a szobába. Meglepődtem,mert egy összetört fiú helyett kettő is várt rám. Liam a fotelben ült,miközben kezeibe rejtette lehajtott fejét. Niall az ágyon ült,összehúzva magát és csak nézett rezzenéstelen arccal egy pontot. Megértem,hiszen egy testvérüket veszették el nemrég,még ha a kapcsolatot ugyan úgy tudják is tartani. Érkezésemre,mind a ketten rám néztek,majd megindultak felém. Szorosan megöleltük egymást,utána pedig elhelyezkedtünk mindhárman az ágyon.

-Tudom,hogy most nehéz,de ez nem a vég-kezdem bele nehezen-Ő mindig a testvéretek marad,és gondoljatok bele,hogy most végre felhőtlenül boldog lehet. Tudjátok,mennyire vágyott arra,hogy úgymond szabad legyen!-fejeztem be,mire egy nagyot bólintottak.

-De akkor is nehéz felfogni. Hogy fogunk így kiállni a rajongók elé,és azt színlelni,minden rendben mikor nincs?!-kérdezte Liam.

-Nem értem...Miért kéne színlelnetek?-néztem rájuk értetlenül.

-Mert amíg Zayn be nem jelenti,addig fent kell tartanunk a látszatot,hogy minden rendben van-magyarázta Niall,közben pedig közelebb húzódott és hátulról átkarolt.

-Értem. Nem azt mondom,hogy könnyű lesz,mert mind tudjuk,nem lesz az. De ti négyen erősek vagytok,mindent túl éltek. Itt vagytok egymásnak,ahogy a színpadon is ott lesztek a másik mellett-próbáltam biztatni őket.

-Igazad van-értett egyet velem Liam,majd büszkén kihúzta magát-Minden rendben lesz. Hiszen mi vagyunk a One Direction,nem számít hányan vagyunk. Nehéz lesz,de megcsináljuk-fejezte be,és feltartotta a kezét,hogy csapjunk bele,amit mi nevetve meg is tettünk.

-Így kell hozzá állni-mosolyogtam rá.

-Pontosan. Na mentem,a másik két srácba is lelket önteni-mosolygott.

-Jól teszed-bólintottam.

-Szeretlek,hugi-hajolt le hozzám,és puszit nyomott az arcomra-Köszönöm-ölelt meg,és ezek után távozott a szobából.

Egy ideig Niall és én is csak ültünk,ölelkezve. A fejemet,hátrahajtottam a vállára és úgy néztem rá.

-Szerinted,tényleg minden rendben lesz?-nézett le rám.

-Igen-feleltem,határozottan-Kell egy kis idő,de minden helyre áll. Sőt,lehet sokkal jobb is lesz mint most hiszed-mosolyodtam el.

-Remélem-sóhajtott,gondterhelten-Csak a rajongók miatt tartok. Össze fognak törni,és nem tudom,hogy a fiúkkal,mennyire tudjuk,majd felszedni őket a padlóról-húzta el a száját.

-Ha odafigyeltek rájuk,és sokat foglalkoztok velük,már is sikerült-simítottam meg az arcát-A lényeg,hogy érezzék,ti még velük vagytok és mindenben számíthatnak rátok-mondtam,majd kimásztam az öléből,és törökülésben,vele szemben ültem az ágyon.

Amikor Zayn elmondta a döntését telefonon,azt hittem a fiúkba több napig nem sikerül majd lelket öntenem. Szerencsére nem így lett.

-Esküszöm,nem tudom,hogy nélküled,mennyi ideig nem tudtuk volna elfogadni ezt a helyzetet-mondta Niall-Annyira boldog vagyok,hogy visszakaptalak-vetődött rám,ezzel hanyatt döntve az ágyon.

Össze-vissza puszilgatta az arcomat,miközben én csak nevettem és kapálóztam alatta.

-Te teljesen bolond vagy-jelentettem ki,nevetve.

-Az lehet. De a te bolondod-hagyta abba,puszilgatásomat,és a szemembe nézett.

Egy ideig,csak néztük a másikat,boldog mosollyal az arcunkon. Aztán,hirtelen a szeme már az ajkaimra fókuszált. Nem bírtam tovább,szemeimet lehunyva,húztam magamhoz. A száján éreztem,mentolos fogkrémje ízét,ajkaim elváltak egymástól,hogy utat engedjenek nyelvének. Ahogy nyelve a nyelvemhez ért,a testem olyan részei ébredtek fel,aminek már nem tudtam parancsolni. Beletúrtam a hajába,és úgy húztam magamhoz még közelebb. Halkan felnyögött,én pedig egyből arra gondoltam,hogy leszaggatom róla a pólóját. Annyira szexi volt,ahogy fölém magasodott. Lassan elvált ajkaimtól,és végignézett rajtam,azzal az éhes tekintetével.

-Annyira szép vagy-mondta,miközben lehajolt,hogy újra megcsókoljon,és altestét az enyémhez nyomva.

Olyan volt,mintha arra várna,hogy jelezzem neki,benne vagyok,így csípőmet megemelve,hozzá szorítottam magam. Egyből,értette a célzást,mert lenyúlt a nadrágomhoz,és kigombolva azt,le is húzta rólam. Kezét végighúzta a már meztelen lábamon,miközben újra ajkaimra tapadt. Érintése nyomán,megremegtem. Hüvelykujjával a bugyim alá nyúlt,és végigsimított a gumi peremén. A tapintásaitól,teljesen elvesztettem a fejem. Nem bírtam,visszafogni magam. A gondolataim csak az járt a fejembe,mennyire szeretném végre magamban érezni. Úgy látszik,ő is hasonlóan érez,ugyanis vágytól fűtött hangon megszólalt.

-Akarlak-nyögte,nyakam hajlatát csókolgatva.