29.fejezet

Sziasztok! :) Vissza téretem. :) Nagyon sajnálom a kimaradást :/ A rész nem lett valami hosszú. :/ De minél előbb akartam hozni az újat. :) Remélem tetszeni fog. :) A következő fejezetet,lehet,hogy Louis szemszögéből fogom hozni :) Jó olvasást! Pusy <3

                                                                  Nathalia

Meglepődtem Louis kérésén,hogy én maradjak vele,mert velem szeretne beszélni. Látszott a fiúkon,főképp Niall-en,hogy őket is meglepte,de egy szó nélkül elfogadtak és kivonultak a szobából. Kérdő tekintettel néztem Lou-ra,ezzel jelezve,hogy hallgatom.

-Szerintem üljünk le-mondta halkan,majd leültünk a kanapéra.

Ő a falat nézte,összekulcsolt kezekkel,én pedig törökülésben ültem felé fordulva. Egy ideig egyikünk sem szólalt meg,amit én már nem bírtam,így megtörtem a csendet.

-Miért pont velem akartál beszélni?-kérdeztem tőle-A többiek jobban ismernek,és valószínű jobb tanácsot adnának.

-Lehet,hogy ők jobban ismernek engem,de te jobban ismered azt a Zayn-t aki a kiválás mellett döntött!-nézett rám,oldalról-Válaszokat szeretnék kapni a kérdéseimre-jelentette ki-Ő állt hozzám a legközelebb,és most egy sms-re sem válaszol-rázta meg a fejét és felém fordult.

-Nem értelek-mondtam-Attól,hogy tartom vele a kapcsolatot,egyáltalán nem biztos,hogy a kérdéseidre tudom a választ.

-Én úgy érzem,te tudsz olyanokról vele és a kiválásával kapcsolatban,amikről én vagyis mi nem-erősködött.

-Rendben-sóhajtottam-Megpróbálok válaszolni a kérdéseidre,de nem garantálom,hogy mindenre megkapod a választ,és azt sem,hogy ha megkapod,az tetszeni fog.

-Felfogtam-bólintott.

-Akkor,kérdezz. De egyszerre csak egyet-mosolyogtam rá,biztatásként.

-Oké-vett egy mély lélegzetet-Talán ami a legjobban foglalkoztat,hogy miért nem reagál egyikünk hívására vagy sms-ére?

-Egyszer azt mondta nekem,hogy egyszerűen nem készült fel arra,hogy beszéljetek,mert attól fél,hogy jobban fájna neki és nektek is az ami történt-húztam el a számat.

-Ezért inkább azt akarja,hogy mind az ellenségei legyünk? Ennyi év után?-kérdezte,és látszott az arcán,kezd ideges lenni.

-Nem,dehogy is-próbáltam nyugtatni-Szeret titeket,csak fél,mert így is nagy fájdalmat okozott szerinte mindenkinek. Nem akarja,hogy rosszabb legyen-magyaráztam.

-Pedig ezzel csak rosszabb.

-Én tudom-bólintottam-Mondtam is neki,de mind tudjuk milyen-engedtem meg egy kisebb mosolyt.

-Eddig azt hittem,tudom,de most...-rázta meg a fejét,lemondóan.

-Sajnálom-erre mást nem igen tudtam mondani.

-Mikor lettél te a legjobb barátja?-nézett a szemembe értetlenül-Mi régebb óta ismerjük!

-Nem gondolom,hogy a legjobb barátja lennék-ráztam a fejem-Egyszerűen,csak könnyebb neki egy úgymond kívülállóval megbeszélni az érzéseit.

-Ő soha senkinek nem nyílik meg,ha nem a legjobb barátai közé tartozik vagy nem a családtagja.

-Értem.

-Remélem egyszer újra beszél majd velünk is-mondta reménykedve.

-Biztos vagyok benne-fogtam meg a kezét.

Erre egyből rám nézett,és láttam a szemében az értetlenséget,amit egyáltalán nem tudtam hova tenni.

-Szerintem,egyenlőre hagyjuk ezt abba,már így is rosszabb mint kéne-jelentette be-Inkább beszéljünk másról,hogy kicsit lenyugodjak.

-Oké!

-Minden rendben,veled és Niall-el?-kérdezte,amin én meglepődtem.

-Igen. Szerencsére a kisebb viták ellenére minden a legjobb-mosolyodtam el,mint mindig ha Niall szóba kerül.

-Min szoktatok vitatkozni?-csapott le egyből a témára. Nem értem,miért pont ez érdekli?

-Csak,bolondságokon. Például,mikor össze vissza hagyja a cipőit vagy a ruháit,akkor mérges szoktam lenni-nevettem fel.

-Persze,hiszen csaj vagy-nevetett ő is-A rendetlenségre allergiások vagytok.

-Ez nem igaz-csaptam a vállára mosolyogva-Nem a rendetlenséggel van bajom. Inkább azzal,mikor megbotlok és elesek,valamelyik cuccába-húztam a számat,de azért mosolyogtam-Múltkor,mikor kimentem a fürdőből,nem vettem észre a cipőjét. Ráléptem és hátra estem-mondtam mire felröhögött,jó hangosan-Ne nevess-de közben én sem bírtam ki.

-Hát,azt megnéztem volna-nyögte ki nagy nehezen.

-Köszi-nyújtottam rá a nyelvemet.

-Ne nyújtogasd,mert a végén még baja esik-kacsintott rám.

-Most megijedtem-kekeckedtem vele.

-Jól teszed-mosolygott.

Nem tudom miért,de olyan érzés fogott el,mintha éppen flörtölne velem. De az nem lehet,az egyik legjobb barátjának vagyok a barátnője. Szerintem nem tenne ilyet Niall-el. Egy ideig csak néztünk egymásra. Nem tudtam mit kéne mondanom. A csendet viszont ő törte meg,egy olyan mondattal amit sosem gondoltam volna,hogy tőle hallani fogok.

-Gyönyörű vagy!

Teljesen lesokkolva néztem rá. Tehát tényleg képes lenne rámozdulni a barátja csajára. Ő olyan nekem mint egy nagy testvér. Fogalmam sincs hogyan kéne erre reagálnom.