30.fejezet

Sziasztok! :) Boldog Karácsonyt mindenkinek! :) Remélem jól telik a szünetetek! :) Itt is van a következő rész,most kicsit Louis szemszögéből. :) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! Pusy <3

                                                                  Louis

Mi a fene ütött belém? Tudom,én is magamról,hogy mióta Zayn itt hagyott minket,azóta nem vagyok önmagam,de mégis miért mondtam ezt az egyik legjobb barátom csajának?! Elismerem,hogy tényleg szép,sőt gyönyörű. Ha nem Niall barátnője lenne talán bepróbálkoznék nála,de így nem lehet. Látszott az arcán,mennyire meglepte a kijelentésem. Ideje menteni a menthetőt.

-Nem úgy gondoltam-kezdtem bele-Mármint tényleg gyönyörű vagy,csak nem flörtölésként mondtam. Szóval érted?-beszéltem össze-vissza.

-Igen értem-tűrte a füle mögé zavarában a haját-Azt hiszem.

-Sajnálom-kértem elnézést.

-Ugyan semmi baj-mosolygott rám-Egy lánynak mindig jól esik az ilyet hallani. Csak meglepődtem.

-Tudom,hogy váratlan volt. Nem gondolkodtam,csak kimondtam amit gondoltam. Bírlak,de olyan vagy nekem mint például Lottie-mondtam,bár belül nagyon jól tudtam,hogy ez hatalmas hazugság. Mi történik velem.

-Minden rendben. Tényleg. Én is,testvéremként tekintek rád-mondta,és a szavai akarata ellenére is szíven ütöttek.

-Akkor jó-mosolyogtam rá.

-Nekem mennem kéne-állt fel mellőlem,mire követtem mozdulatait.

-Rendben. Innentől szerintem megleszek-kacsintottam rá viccelődve-Köszönöm,hogy meghallgattál,és válaszoltál pár kérdésemre-öleltem meg. Mikor vissza ölelt,szinte bele remegtem az érzésbe. Soha nem akarok elmozdulni innen.

-Ugyan-engedett el,egy legyintés kíséretében-Szívesen tettem.

-Akkor is köszönöm.

Ő csak bólintott,majd egy „Szia” után,kisétált a szobából. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó,hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem tanulmányozni,kusza gondolataimon rágódva.

Úgy érzem,tényleg kezdenek komoly,kicsit sem baráti érzéseim lenni Nathalia iránt. Ez pedig hosszabb távon nagyon nem jelent jót. Mindent meg kell tennem annak érdekében,hogy újra csak a barátom barátnőjét lássam benne,ne pedig egy olyan lányt akit nagyon kívánok,és bármit megtennék,hogy az enyém legyen. Pedig jelenleg tényleg bármit megtennék. -Most komolyan mi van velem?-suttogtam,közben pedig fejbe csaptam magam. Én nem gondolhatok ilyenekre. Csak össze vagyok zavarodva. Sok volt nekem,hogy Eleanor-ral pár hete külön mentünk,bár még senkinek nem szóltunk róla,ehhez még hozzájön Zayn távozása. Gondolataimból,hangos kopogás rázott fel. Nehezen felkeltem az ágyról majd ajtót nyitottam. Három szempár fogadott.

-Beszélnünk kell-jelentették be egyszerre.

-Nem hangzik valami jól-mondtam,majd arrébb álltam,hogy bejöhessenek.

-Szóóval...Miről akartok beszélni?-kérdeztem rá,félve,miután mind leültünk.

-Beszélgettünk a fiúkkal,hogy mindannyiunkra ráférne egy kis szünet,több év hajtás után-kezdett bele,Harry.

-Ugye nem arra akartok kilyukadni,hogy vége a bandának a turné után?-emeltem fel a hangom,idegesen.

-Nem. Dehogy is-kontrázott egyből Liam-Csak,hogy jövő év elejétől,tarthatnánk egy kisebb szünetet.

Ez nagyon meglepett. Értem én,hogy most mindenki kivan,de a szünet mind tudjuk,egy fiú bandánál mit jelent. Sosem tért vissza eddig egyik sem.

-Pontosan mennyi időre gondoltatok?

-Egy évre-vágta rá Niall-Vagy másfélre-helyesbített.

-Mindannyian tudjuk,ha egy banda „kis” időre szünetre megy az végleges-mondtam szomorúan.

-Nálunk nem lesz az. Mind imádjuk ezt csinálni,és a rajongókat is szeretjük. Nem hagyjuk őket cserben-magyarázta Payno-De szükségünk van egy kis pihenésre ennyi hajtás után.

-Mindenki a családjával és a szerelmével tudna pihenni-folytatta Niall-Nem lenne jó,ha El-el el tudnátok utazni kettesben valahova,annyi időre amennyire csak akartok?!-kérdezett rá,én pedig úgy érzem ideje színt vallani.

-Eleanor és én egy pár hete külön mentünk-hajtottam le a fejem.

A szobában hirtelen teljes csend lett,én pedig nem akartam felnézni,hogy azt lássam mennyire sajnálnak engem. A csönd,egy idő után kezdett idegesítővé válni,így kéntelen voltam rájuk nézni és elmagyarázni,miért nem szóltam eddig róla.

-Tudom,hogy meglepett titeket. Sajnálom,hogy eddig nem szóltam,de fel kellett dolgoznom,meg azt sem tudtam,hogyan kellene elmondanom. El és én megegyeztünk,hogy amíg nem állok készen elmondani addig nem tesszük hivatalossá-magyarázkodtam.

-Megértjük Tommo-ült le mellém Liam,és átkarolta a vállamat-De ha előbb elmondod,nem kellett volna egyedül megküzdened az érzéseiddel.

-Tudom. De mind annyira jól elvoltatok,boldogok voltatok. Ezt nem akartam tönkretenni.

-Nem tetted volna tönkre-vágta rá Harry-Nekünk bármit elmondhatsz mindig. Testvérek vagyunk vagy nem?

-De,igen-bólogattam.

-Akkor,hogyan döntesz? Benne vagy egy kis szünetben,jövőre?-nézett rám kérdőn Niall.

-Igen-feleltem,majd mutató ujjamat felemelve,tovább folytattam-De csak akkor,ha megígéritek,hogy tényleg vissza térünk.

-Ígérjük-mondták egyszerre,mosolyogva.

-Rendben-nevettem el magam.

-Másra terelve a szót-kezdte Liam-Sikerült mindent megbeszélned Nati-val?

-Választ kaptam,pár dologra. De nem mindenre,mert egy idő után kezdtem mérges lenni és jobbnak láttam,ha abbahagyjuk.

-Szerintem,majd később is válaszol a most fel nem tett kérdéseidre-mosolygott Niall.

-Biztos-mosolyogtam vissza.

Azt inkább nem mondtam,hogy jobb ha mostanában nem vagyok kettesben a barátnőjével,mert képes lennék valami végzetes hibát elkövetni. Valahogy ki kell vernem ezeket a fejemből. A fiúkkal még beszélgettünk kicsit,hogy hogyan mondjuk majd el a rajongóknak úgy,hogy ne legyen pánik és nagyjából sikerült kitalálni egy jó tervet. Ezután,mind mentek a dolgukra,engem újra magamra hagyva a hülye gondolataimmal. Csak egyetlen megoldást tudok,ami talán segít kiverni a fejemből a nem túl ártatlan dolgokat Nati-val kapcsolatban. Ez pedig a bulizás,ivás és ami a legfőbb,csajozás. Igen ezt kell tennem. Így talán van esélyem,túlélni. Persze,mindennek a következményeire egyáltalán nem gondoltam. De jelenleg nem is érdekel.