14.fejezet

Sziasztok! :) Már meg is hoztam a következő fejezetet. :) Próbáltam sietni vele :P Remélem elnyeri a tetszéseteket. :) Pusy <3                                                                  

                                                                   

                                                                    Niall

A turnék első koncertjei mindig hihetetlenek. A rajongók évről-évre egyre hangosabbak,és lelkesebbek. Lassan öt éve csináljuk ezt a fiúkkal,de az első koncertek előtt azért még mindig izgulok. Most pedig még jobban,hiszen Nathalia is itt van. Pont ez miatt,mikor véget ért a fellépés,sokkal boldogabb voltam. Mert ő is itt van. A koncert közbeni szünet,ahogy a nyakamba ugrott örömében,nagyon jól esett. Bár a kedvemen kicsit rontott,az ahogy Melissa viselkedett velünk. Még soha nem viselkedett így,de nem hagyom,hogy elrontsa a ma estét. Már szinte mindenki visszament a hotel-be,de mi itt maradtunk az öltözőbe,mert mielőtt,még több fotó készülne rólunk,szeretnénk felhívni Kristin-t. Bevallom eléggé izgulok,bár nem annyira mint mikor David-el kellett beszélni. Az is egész könnyen ment,akkor ez sem lehet nehezebb. Nati elmondása szerint,az anyukája sokkal elfogadóbb,mint David. Remélem tényleg így van.

-Na,készen állsz?-kérdezte,miután beállította a laptop-ot,és szorosan leült mellém a kanapéra.

-Azt hiszem-fújtam ki a levegőt-Egy kicsit most is félek-ismertem be,és közben ránéztem.

-Nem kell félned. Anyu nagyon kedves. Szerintem örülni fog neki,hogy végre összejöttünk-mosolygott,és lehajtotta a fejét.

-Várjunk csak-nyúltam az álla alá,hogy rám nézzen-Végre? Hogy érted ez?-néztem a szemébe,elcsodálkozva.

-Hát...Régen anyunak,sokat meséltem rólad. Arról miket csináltunk,és hogy beléd szerettem. Igazából feltűnt neki,milyen szomorú voltam,mikor haza utaztam,és kikérdezett.

-Akkor szerintem,pont nekem nem fog örülni-húztam el a számat-Megbántottalak.

-Nem haragudott rád. Főleg miután híresek lettetek,mert ő végig mondta,hogy csak engem akartál védeni. Éppen ezért,eléggé kedvel téged,így ismeretlenül is-mosolyodott el.

-Rendben-sóhajtottam-Akkor jöjjön aminek jönnie kell-mosolyogtam bátortalanul.

Nati elindította a skype videó hívást,és az én gyomrom egyből összeszorult. Persze mindezt próbáltam nem mutatni. Amint az anyukája megjelent a képernyőn,barátnőm megfogta a kezemet,és mosolyogva nézett a kamerába. Én is magamra erőltettem egy mosolyt.

-Szia anyu-köszönt kedvesen,mire az anyukája is hatalmas mosolyt villantott felénk.

-Ó...Sziasztok-köszönt meglepődve. Nem tudtam,hogy azért mert ketten vagyunk,vagy azért mert egymás kezét fogjuk.

-Anyu,szeretném bemutatni neked a barátomat,Niall Horant. Niall,ő pedig az én anyukám,Kristin Perez-mutatott be minket.

-Csókolom-köszöntem kicsit zavartan-Örülök,hogy megismerhetem,még ha csak így neten-mosolyogtam.

-Ugyan kérlek,hagyd ezt a csókolomot,kérlek-mosolygott vissza-Nem vagyok öreg-nevetett fel-Amúgy én is örülök,hogy végre megismerhetlek,már rengeteget hallottam rólad.

-Remélem nem csak rosszat-nevettem én is.

-Dehogy is. Csupa jó,és vicces történetet.

-Akkor jó-nevettem tovább.

-Anyu, szeretnénk valamit elmondani-szólt közbe Nati-Niall és én együtt vagyunk-mondta ki egy kicsit félve,mire megszorítottam a kezét.

Egy ideig csend volt. Figyeltük,ahogy az anyukája emészti a hallottakat. Mi van,ha egyáltalán nem örül ennek a hírnek? Ha azt mondja,nem lehetünk együtt,és felejtsem el a lányát?! Ezekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem,mikor Kristin megszólalt.

-Gyerekek,ez egy remek hír. Örülök nektek. Remélem minden rendben lesz most már köztetek-mosolygott,mire mind a ketten kifújtuk a bent ragadt levegőt.

-Köszi,anyu. Most már boldogok vagyunk,és reméljük minden így marad.

-Apádnak elmondtátok már?-kérdezte aggódó tekintettel.

-Igen,elmondtuk-válaszolt Nat-Egész könnyen fogadta. Bár egy kicsit megfenyegette Niall-t-nevetett,és közben megforgatta a szemét.

-Nem is az apád lett volna,ha nem teszi-nevetett fel Kristin is-Azért remélem nem ijesztett meg nagyon Niall?!-nézett rám.

-Nem-válaszoltam-Már előtte Liam is megtette-mosolyogtam.

-Rendes gyerek,az a Liam. Ahogy a barátnője is-mosolygott vissza.

-Apu is nagyjából ezt mondta.

-Mert ez az igazság-vágta rá Kristin-Mondjuk,én azért kicsit jobban ismerem őket mint apád,de az nem lényeg.

Nati-ék elkezdtek beszélgetni a koncertről,hogy milyen volt. Utána,barátnőm is kérdezgette az anyukáját,amikor éreztem,hogy a zsebemben rezeg a telefonom. Kivettem és megnéztem ki az. Amikor megláttam ki keres,elnézést kértem,majd felállva a kanapéról,elindultam az ajtó fele. Amint kiértem és az ajtót becsuktam magam után fogadtam a hívás.

-Szia kicsim-hallottam meg az ismerős és kedves hangot. Megijedtem,mert ritkán szokott felhívni.

-Szia anyu-köszöntem vissza.

-Milyen volt a koncert? Gondoltam felhívlak. Már olyan rég hallottam a hangod-érezni lehetett a hangsúlyából,ahogy elszomorodik. Én viszont megkönnyebbültem,hogy minden rendben van velük.

-Nagyon szuper volt a koncert,mint mindig-mosolyodtam el-Most még inkább,mert Nathalia is a közönségben volt.

-Annyira jó hallani,hogy boldog vagy,főleg Nathalia miatt. Nagyon rendes lány. Régen is sajátomként szerettem,de ezt te is tudod.

-Persze,hogy tudom,és emlékszem,mennyire leszidtál,amiért hagytam elmenni-hajtottam le a fejem.

-Megérdemelted-válaszolta-De remélem,még egyszer nem követed el ezt a hibát,mert ha mégis,nem érdekel milyen messze vagy,vagy mennyi idős,seggbe foglak rúgni-nevetett fel,de tudtam,hogy komolyan gondolja.

-Nem te vagy az első-nevettem fel én is-Igazából te vagy a harmadik,akitől megkaptam a figyelmeztetést.

-Ó...-lepődött meg-Akkor jobb ha megfogadod. Amúgy kik voltak még?-kérdezte,csodálkozva.

-Elsőnek Liam,azután pedig az apja David. Az anyukájával éppen pár perce tudattuk a hírt,de szerencsére ő ezt a rész kihagyta-nevettem-Ők még mindig beszélnek,csak én kijöttem,felvenni a telefont.

-Nagyon sajnálom,édesem. Nem akartam zavarni.

-Nem zavarsz,biztos ők is szeretnének kicsit kettesben beszélgetni.

-Rendben. Sajnálom kicsim,de nekem mennem kell. Remélem hamarosan újra beszélünk.

-Biztos vagyok benne anyu. Majd hívlak.

-Ajánlom is-nevetett fel-Szia kis fiam. Szeretlek.

-Szia anyu. Én is szeretlek-mondtam,és bontottam a vonalat.

Jó volt végre beszélni vele,és hallani a hangját. Már tényleg régen beszéltünk,mert az időeltolódás miatt nehéz olyan időpontot találni,hogy mind a ketten ébren legyünk,vagy ne legyünk elfoglaltak.

Mikor vissza mentem a szobába,barátnőm már indulásra készen állt. Meglepődtem,a laptop már nem volt az asztalon,és minden össze volt pakolva. Elindultam felé,és mikor előtte álltam,átkaroltam a derekát,homlokomat az övének döntöttem,miközben ő a szemembe nézett.

-El sem tudtam köszönni,az anyukádtól-biggyesztettem le az ajkamat szomorúan.

-Semmi baj. Mennie kellett,mert fáradt volt-simította egyik kezét az arcomra. Én pedig az arcomat,belesimítottam a tenyerébe. Olyan puha a bőre.

-Rendben van-feleltem.

-Ki hívott?-érdeklődött,kedvesen.

-Az anyukám-mosolyodtam el-Természetesen,ő is figyelmeztetett mit fog velem tenni ha megbántalak.

-Imádom az anyukádat-nevetett fel,és közben arrébb lépett tőlem.

-Ő is téged-nevettem vele.

-Na akkor,Horan. Ideje indulni!-jelentette ki-Alig várom,hogy lássam mivel készültél-mondta,és az ajtóhoz sétált. Én pedig mosolyogtam rajta,miközben követtem. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog neki,amit elterveztem. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.