17.fejezet

                                                               Nathalia

Amikor megérkeztünk Melbourne-be,Sophia és én megbeszéltük,hogy lerakjuk a cuccainkat,azután elmegyünk vásárolni,beszélgetni. Elmondtuk a fiúknak is az ötletünket. Kicsit elszomorodtak,hogy nem leszünk velük,de megértették. Liam megkérte Paddy-t,hogy ő legyen velünk,mert benne feltétel nélkül megbízott. Elköszöntünk tőlük,majd beszálltunk a kocsiba,amely egy nagyobb plázához vitt minket. Már egy ideje vásárolgattunk kisebb emléktárgyakat,majd úgy döntöttünk beülünk enni valamit. Egy kis hangulatos éttermet választottunk,és ott is az eldugottabb asztalukhoz ültünk le,Paddy javaslatára. Mindannyian leadtuk a rendelést,és amíg vártunk beszélgettünk.

-Szóval,várod már,hogy csak kettesben legyetek Niall-el a szobátokban?-tért egyből a lényegre barátnőm.

-Szerettem azt is,hogy Zayn-el közös szobánk volt-kezdtem bele-De ennek azért jobban örülök,mert így nem kell folyton attól félni,hogyha este beszélgetünk,akkor felébresztünk valakit.

-Aha. Mert Zayn-t aztán nagyon fel lehet kelteni azzal,hogy beszélgetnek mellette-nevetett fel Paddy.

-Ebben igazad van Patrick-csatlakozott hozzá Soph. Mire a név hallatán Paddy fintorgott egyet-Amúgy nem éppen erre céloztam-folytatta,egy jelentőségteljes vigyorral az arcán.

-Nem szeretném elsietni a dolgokat,ilyen téren.

-Na jó. Szerintem ezt nem szeretném végighallgatni-nevetett fel testőrünk,majd felállt az asztaltól-Kimegyek addig a mosdóba-kacsintott-Ha baj van csak sikítsatok-ezzel magunkra hagyott.

-Mi most komolyan elüldöztük?-néztem nevetve barátnőmre.

-Úgy néz ki-nevetett fel.

-Mindegy. A lényeg,hogy még korainak érzem-húztam el a számat.

-Azt értem,hogy nemrég jöttetek össze. De már nagyon rég óta ismeritek egymást,és szó szerint tudjátok azt is,mikor,hogy mozdul majd a másik. Éppen ezért szerintem nem lenne korai.

-Igazad van. Csak,nagyon sok év azért kimaradt. Az rendben,hogy ismerem az x factor előtti Niall-t,de sajnos az utánit nem teljesen,habár úgy viselkedik mint régen.

-Megértem. Félsz attól,hogy most olyan mint akkor volt,de ha megteszitek akkor átváltozik egy teljesen másik személyiséggé.

-Pontosan.

-Nekem is volt hasonló érzésem Liam-nél. Ugye mi gyerekkori barátokként kezdtük. Tartottuk a kapcsolatot folyton miután elment,hogy énekessé váljon. Mikor először randira hívott,én is féltem attól,vajon hogyan fog viselkedni. Ugyanaz a Liam lesz akit megszerettem,vagy egy felvágós kérkedő Liam?!

-Én is ettől tartok,csak én nem az első találkozás miatt,hanem,hogy mi lesz ha lefekszem vele-sütöttem le a szemem zavaromban.

-Szerintem nincs mitől félned. Liam is ugyan az maradt,mint aki régen volt. Oké,talán sokkal bolondosabb-mosolygott-De ez pozitív irány.

-Jó,de ő Liam. Mindig is sokkal felnőttesebb volt,mint a többiek,legalábbis azok alapján amiket hallottam,és meséltetek.

-Nem hiszem,hogy Niall másmilyen lenne. Ők mindig a földön tartják egymást. Ezért olyan közvetlenek,és barátságosak még mindig mindenkivel,mert megvan az egyensúly a sztárság,és a magánéletük között.

Ezen elgondolkoztam,talán igaza lehet. Időközben kihozták az ételeinket,meg Paddy is visszatért. Miközben csöndben ettünk,folyton csak az járt a fejemben,amit Sophie mondott. Liam-et nagyon jól ismerem,és most már mindegyik fiút egyre jobban. Tényleg teljesen átlagos srácként próbálnak viselkedni és élni,már amennyire az életvitelük engedi. A múltkor mikor kíváncsiságból,rákerestem Niall-re,egyetlen rossz szót sem találtam. Fogalmam sincs mitől is félek ennyire.

-Hahó-lengette előttem Soph a kezét,mire feleszméltem a gondolataimból.

-Mi?-kapkodtam a fejem.

-Azt kérdeztük,hogy mehetünk e?! Csak te nagyon elmerültél a gondolataidba-mosolygott Paddy.

-Bocsánat-feleltem-Persze,mehetünk.

Kifizettük a számlát,majd elindultunk az ajtó felé. Csak akkor vettük észre,hogy egy pár lány ott toporzékol az ajtó előtt. Valószínű,még úgy is kiszúrtak minket,hogy próbáltunk nem feltűnőek lenni.

-Lányok ti maradjatok itt bent,amíg beszélek velük,hogyha akarják egy-két képet csináltok velük,de csak akkor ha rendesek lesznek. Rendben?-váltott át Paddy,testőr üzemmódba.

-Rendben-mondtuk egyszerre Sophia-val.

-Ez ijesztő-nézett először rám,majd barátnőmre. Utána fejét rázva megfordult és kiment a kint várakozó lányokhoz. Egy picit néztük,ahogy beszélget velük,majd mind a ketten a telefonunkat kezdtük nyomkodni. Épp írni akartam Niall-nek,hogy mi jót csinál,amikor a telefon jelzett tőle egy üzenetet.

„Szia! Liam-el,elmegyek kávézni. :) Csak gondoltam szólok,nehogy meglepődj,ha előbb értek vissza. xx.”

Ezen elmosolyodtam,hiszen aranyos tőle,hogy szól nekem,bár nem szükséges,hiszen amint kilépnek a hotelből minden velük lesz tele. Azonnal válaszoltam is rá.

„Szia! Az miatt én nem aggódnék,hogy mi előbb visszaérnénk. Haha :) De aranyos vagy,amiért szólsz. :) Ha nem írsz,akkor is megtudtam volna. Tudod van az a találmány amit Twitter-nek hívnak. :D pusy Xx.”

Ránéztem Sophia-ra,aki ugyan úgy mosolygott mint én,így gondolom ő Liam-el folytat hasonló beszélgetést.

-Fogadok,hogy írt Liam-nevettem fel.

-Telitalálat-csatlakozott is-Vicces,hogy tudja nagyon jól,ha nem mondja akkor is valahonnan megtudom hol van,de ő azért megírja üzenetben.

-Igen. Niall is pontosan ezt csinálja most-mosolyogtam-Felvilágosítottam,ha nem mondja,a twitter miatt úgy is megtudom.

-Én már csak megköszönöm,hogy szólt,mert tudom felesleges lenne mondani Liam-nek-nevetett.

-Igazad lehet. Egy próbát megért-rántottam meg a vállam.

A telefonom újabb üzenetet jelzett.

„Tényleg? :O Én nem is tudtam,hogy van ilyen. :) Köszi Kicsim,hogy szóltál. :D Legközelebb észben tartom. :P xx.”

Ezen nem tudtam,nem hangosan felnevetni,mire mindenki értetlen fejjel nézett rám. Még az éppen visszatérő Paddy is.

-Téged meg mi lelt?-kérdezte értetlenül,mégis mosolyogva.

-Semmi baja,csak a pasijával cseveg-válaszolt helyettem Sophia.

-Akkor már értem. Ha gondoljátok mehetünk.

-Még kérnék öt percet ha lehet-néztem rá boci szemekkel.

-Csak nyugodtan-ült le mellénk.

Niall-el,még váltottunk pár üzenetet,majd késznek éreztük magunkat,hogy kimenjünk a lányokhoz. Amint kiértünk,szinte megrohantak kérdésekkel és kérésekkel. Nagyon furcsa volt ez számomra,mert anyuék azért mindig távol tartottak ettől a résztől. Mivel Paddy már beszélt velük,így egész nyugodtak voltak,és nem kiabáltak vagy tolongtak.

-Igaz,hogy te Niall-t már az x factor előtt ismerted?-kérdezte az egyik lány,mikor megcsináltuk a közös képet. A kérdése igencsak meglepett,hiszen honnan tudják ezt?

-Öhm...Igen,igaz-feleltem zavartan.

-Akkor,hogy-hogy nem láttunk eddig Niall-el vagy a fiúkkal?-jött a következő kérdés,az éppen sorra kerülő másik lánytól.

-Ez a mi magánügyünk. Bocsánat-zártam le a témát.

Vagy fél órán keresztül,képeket csináltunk és beszélgettünk a lányokkal. Ezután jeleztük Paddy-nek,hogy indulhatunk tovább,mire szépen megkérte a lányokat,hogy hagyjanak minket elmenni. Mindenkitől elköszöntünk,majd betértünk egy üzletbe. Ott gyorsan küldtem egy utolsó üzenetet barátomnak.

„El is felejtettem írni. Jó szórakozást. :) A hotelben találkozunk.. :)pusy Xx.”

A válasz azonnal érkezett.

„Köszönöm. Ti is érezzétek jól magatokat. :)Csók. xx.”

Hihetetlen,hogy pár üzenettel mennyire boldoggá tud tenni.

-Na csajszi! Ideje belevetni magunkat a ruhák,és egyebek világába-mondta lelkesen barátnőm,mire felnevettem.

-Komolyan,te nem vagy teljesen normális-nevettem,a fejemet rázva.

-Te sem-vágta rá mosolyogva-Kit érdekel?!-rántott vállat-Minket így kell elfogadni. Ha nem megy valakinek,akkor leléphet-nevetett.

-Jogos-bólintottam.

Ezután,nagyon sokat bolondoztunk. Szinte minden üzletbe minket bámultak,hogy mi is olyan nevetséges,amin szinte sírunk a nevetéstől. Igazából nem a ruhákon,vagy a kiegészítőkön nevettünk. Egyszerűen csak mindenből viccet csináltunk,és bolondoztunk. Szegény Paddy,sokszor csak a fejét fogta,vagy csak a szemét forgatta. De volt azért jó párszor,amikor velünk nevetett egy-egy viccen.

Órákig elvoltunk így,és bejártuk az egész helyet szinte. Amikor elfáradunk,visszamentünk a kocsihoz,hogy elinduljunk a hotelba. Mindannyian,fáradtan öltünk,és vagy a telefonunkat nyomkodtuk vagy kifele néztünk az ablakon. Én úgy döntöttem felnézek kicsit Twitter-re,de bár ne tettem volna. A képek,meg a világtrendek lesokkoltak,és fogalmam sincs mit kéne most gondolnom vagy tennem.